Kert

Idén a múlt hétvégén aludtunk kint először Bogdányban. Kicsit nehézkesre sikeredett az indulás, csomagoltam másfél órát, és a "mindenkinek kevés, de elegendő ruhából" lett két nagy táska meg egy hátizsák, plusz a cipők, kaja, számítógép, játékok, HotPlate grillsütő (enélkül sehova)..., de sebaj, a kocsi nagy, elbírja. Azt hiszem 3gyerek mellett a mennyiségből nem lehet faragni, persze, ha lenne egy mosógép a telken, az megkönnyítené a helyzetet. Miközben gyűltek a csomagok az előszobában, és zakatolt az agyam, hogy "tejpép, popsitörlő, babyphone, sapkák...", nem hagyott nyugodni a tény, hogy zuhog az eső, egész hétvégére zivatarokat jósolnak. Egy idő után úrrá lettem a "sok hűhó semmiért?" pánikomon, és megnyugtattam magam azzal a gondolattal, hogy egy kis kimozdulás sosem árt, még ha egy másik négyfal közé történik is ez + ahogy kisüt a nap, szabadon ereszthetjük a gyerekeket a kertben, vagy kirándulhatunk a környéken.

A szombatra Boldinak tervezett vendégséget (Botiékat és Csongiékat vártuk volna egy kis kertezésre) még péntek délelőtt le kellett mondjuk, mert Boldinak kötőhártyagyulladása lett, alig tudta kinyitni a szemét, és a doktornéni is figyelmeztetett minket, hogy ez bizony fertőző.

Szombat délután két zápor között lenyírtuk a füvet, és konstatáltuk, hogy a benzines szuper fűnyírónk ismételten elromlott, de így legalább a pici elektromossal Boldi egyedül mozoghatott, én csak a zsinórt felügyeltem, s mire Apa felébredt a két öcsivel, már el is készült a nagy mű:

(na jó, itt bekapcsoltam a fényképezőgépünk "természetes zöld" rásegítő-funkcióját...)

A valóság:
Jól láthatóan már nem szavanna, de a gyeptől is távol állunk...

Minden viszontagság ellenére, a hétvége bravúrosra sikeredett, a kert a világ legjobb babysittere, Boldi és Áron órákig molyoltak együtt. Este Apa sütött nekünk vacsit, kirándultunk (s találkoztunk a hatalmas siklóval, meg benyomtunk egy-két kakaóscsigát a non-stop nyitvatartó pékség jóvoltából).

Hazafelé a kocsiban ott motoszkált a fejemben: 3 éve miért nem döntöttünk egy kertes ház mellett? Akkor és most is ott a válasz: mert 36 km-re Budapesttől ott van Bogdány...

Koncentráció

Berci pár hete úgy játszik, mint a nagyok. Rakosgatja az autókat a garázsba, berregő hangok kíséretében tologatja, kergeti őket a földön, csocsóasztal játékosait forgatja sikongatások közepette, dobozból kivesz és visszarámol, mindennel elbabrál, hosszú-hosszú percekig. Ma délután teljesen lehengerelt, ahogy Boldiék Montessori-tornyával játszott. 10 perces a felvétel, nem kínzásnak szánom, én elteszem emlékbe... Fejet hajtok Bercus kitartása és akaratereje előtt. 23 percig próbálgatta, csiszolgatta a technikáját, csak 8 perc körül kifogyott a szufla a gépből. Elkápráztatott!

51

Szombat éjjel Boldit megtámadták a szúnyogok, reggelre 51 csípéssel ébredt. (Berci ugyanabban a szobában aludt, de sehol egy viszkető dudor.) Szegénykémet nem csak hogy szeretik a vérszívók, de allergiás is rájuk, így hétfőre feldagadt mind, és a bal szeme körüli 11 csípés + kötőhártyagyulladás egyvelege látványnak sem utolsó. A fenistil cseppektől ill. kalcium tablettától délutánra kicsit enyhült a viszketegség.

Sündisznó zum Frühstück

Vasárnap Bogdányban a mászóka tetején reggeliztünk. A gyerekeknek nagyon tetszett az ötlet, és a kivitelezésben is szívesen serénykedtek. Kihordták a műanyag tányérokat, poharakat, szalvétát, majd leadták a rendelésüket a kerti pincérnél, azaz nálam.

Boldi kinderpingui-t kért, Apa melegszenyát, én tejet, Áron pedig egy sündisznót.

Berci locsog

Pár napja felvettem, amint Bercus társalog velem fürdés közben. Az utoló tíz másodpercben Bercikém elveszti az egyensúlyát és alámerül, de hamar kimentem, és bár ez már nem látszik a felvételeken, kb. 5 mp után megnyugodott és tovább locsogtunk.

Kriszti

Áront kicsit megkavarta, hogy délutánra beígértem "Krisztit" játszani, és nem a Gaskó Kriszti érkezett. A "másik Kriszti" hozzám járt előkészítőre az ezerkilencszázas évek legvégén. Mivel nem létező emlékei szerint múltkor (kb. másfél éve) is elfogyott egy-két üveg bor mire elengedtük, most sem cselekedtünk másként. Kriszti kivette a részét az esti fürdés-vacsi-altatás projektből, majd végighallgatta a dohányzás-ellenes lelkifröccsöt, aztán borozgattunk, arról nem szólt a fáma.

Rozi és Robi zsúrja

A hétvégén Boldi Rozi és Robi zsúrjára is hivatalos volt. A szülinaposok ugrálóvárral várták az ünneplő tömeget. Kihaltak a répát ropogtatós, tombolás, anyuci csálé tortáját nyammogó, apuci hátán lovagoló zsúrok? ((A válasz egyébként "nem", ld. kettővel ezelőtti bejegyzést, bár Ágiéknál epret ettek a gyerekek, a torta nem volt csálé, és Ferenc hátán sem lehetett lovagolni.))Szó se róla, Boldi nagyon élvezte, én pedig kiemelném a kézzel rajzolt meghívót. Nyáron valószínűleg mi is kihívjuk Bogdányba az ovisok egy részét, de én nem tervezek ilyen nagyszabásút..., remélem úgy is élvezni fogják!

Tojat

Áron finommotorikáján még van mit csiszolgatni...

Levente zsúrja

Szombat délelőtt Leventével ünnepeltünk, 3 gyertya égett a tortáján!

Áginak rendezvényszervezőnek kellett volna mennie, úgy terelgette a népet, a gyerekek időben tízóraiztak, kb. 30 ember ebédelt sokat és finomat, és a két torta mind látványban, mind ízügyileg 10/10 pontos volt.
A gyerekek hol a lakásban, hol a kertben rajcsúroztak. Volt dombról lefutás, majd utána vérző száj, fájó fej, de ez nem szegte senki kedvét, koradélutánig kitartott a jó hangulat, aztán teli hassal, lefárasztott gyerekekkel ment mindenki haza sziesztázni.

A zsúr külön meglepetést tartogatott számunkra, mivel megismerkedhettünk A "Borcsablog" Borcsájával és Háromgyerekével, Barnival, Annával és Andrissal. Kicsi a világ, biztos írtam már, de ha egyszer tényleg az?! Bori kommentjeiből kiderült közös pontok mellett találtunk még vagy egy tucatot, pl. Bori és a férje VP-vel egy gimibe jártak.

Jó volt megismerni Titeket, fura, hogy az első találkozáskor mennyi mindent tudtunk már egymásról, és össz-vissz egy dologra nem számítottam a blog alapján: + 10 cm-re, de nagyon jól áll! Remélem Bogdányban vagy Szentendrén hamarosan újra látjuk egymást! Ja, és én csak ámultam-bámultam, hogy milyen fegyelmezetten ettek a "borcsablogosok", gondolom mindig így van ez...

Egy baromfiudvar, két kismalac, Háromgyerek

Pénteken teljes létszámmal lementünk Abonyba. Mint ezután mindig, most is Joli néni és Pista bácsi dicsérete következik hosszan és jogosan. Először is Joli néni (ha iszom pálinkát, akkor Jolikám és Pista bátyám és tegeződés) akármilyen állapotban van, főz. Nem kicsit, nagyon. Most éppen többszöri felszólítás ellenére főzött pörköltet nokedlival, rántott csirkét sült krumplival, kis csülköt, tzatzikit, fejes salátát, húslevest igen gazdagon, kétféle sütit, majd szomorkásan hozzátette: pogácsát most nem volt kedvem. Így aztán csak egy hétrevalót főzött meg gyorsan.

A másik dolog, hogy a friss kifejezés itt teljesen más értelmet nyer. Joli néni reggel kimegy etetni a csirkéket, és ha mondjuk az egyik tyúk, ami már letojt (gyíkoknak:nem tojik rendesen), csúnyán néz a gazdasszonyra, az 10 percen belül tojóból leveshússá minősítettik, és elsősorban nem papíron. Tehát a friss tyúkhúsleves névadó része reggel még kapirgál, délre meg már bent lubickol a levesestálban, a kettő között meg akciójelenet...

Tudom, hogy ilyenkor a gyengébb idegzetűek vegafogadalmat tesznek, de ahol állatokkal foglalkoznak, ott teljesen más a viszony.
Tényleg van valami romantikája a vidéki életnek. Bobek mondjuk ebből még csak annyit érez, hogy tágra nyílt szemmel hozza be a tyúk segge alól a tojást, és büszkén mutogatja a szerzeményét, roppantul élvezi, hogy a tyúkok ölre mennek a bedobált borsóhéjért, de legalább azzal tisztában lesz, hogy a csirkén van toll és általában 2 láb is tartozik hozzá, és nem csak combból és mellből áll.

Megnéztük Pista bácsi kiskertjét is, amiben az alábbiak teremnek: krumpli (nem sütve, hanem föld alatt gumózva), tök, sárgarépa, fehérrépa, bab, kapor, paradicsom, paprika, kukorica, zeller, karalábé (Áronnak karabábi), hagyma, rebarbara, borsó, fejessaláta, mindez katonás rendben és gyomok nélkül, ami köszönhető a mindennapi kapálásnak. Nyolcvan felett nem is árt egy kis testmozgás...

Ezt a képet Boldi fotózta sétálás közben egy szélviharban, ami a mögöttes ház tetejét már le is kapta.

Az egyik legkedvesebb húsz perc

Van, amikor klappolnak a dolgok, időben kimegyünk a játszótérre, fél 12kor elindulunk haza, nincs hiszti, rendesen ebédelnek, alszanak délután, mindketten, egyszerre. 20 gyönyörű perc volt ez, és én hallgattam a belső hangra, letettem a fakanalat, hagytam a felmosást, és kinéztem magamnak Áron mellett az ágyban egy finom kuckót. Kivettem a Vackort és betettem Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék! c. hangoskönyvét, hallgattam, néha nevetnem kellett, néha könnyes lett a szemem, közben bujiztam Áronhoz, csukott szemmel simogattam a buksiját.

Boldog szülinapot Apafej!

Leírom VP egyik kedvenc sütijének a receptjét. Nehéz dolog sütni neki, mivel nem édes szájú, legtöbbször egy falat után mosolyog, és a "nagyon finom, de a többit lehetne kicsit később???" dumával hárít. Tortából egyedül a túró jöhet szóba, és mivel abból mostanság bővelkedtünk, VP szülinapjára elővettem a mélyhűtőből a rebarbara tartalékainkat, hogy abból készítsek "édességet". Ha igazán jól csinálja az ember ezt a sütit (Zsuzsi receptje), akkor a savanyú íz győzedelmeskedik az édes felett, ami passzol VP szülinapjához, mivel általában ilyenkor nem kicsattanó jókedvvel ünnepelünk (bármennyire is igyekszem), hanem amolyan "gyászünnep" hangulatban együtt siránkozunk a magunk mögött hagyott egyre hosszabb és előttünk álló egyre rövidebb út felett...

A szülinapi litánia helyett vissza a sütihez, amely múlt kedden készült:
A rebarbarának számos faját termesztik gyógynövényként (gyökerét használják e célból). Júnisuban érdemes beszerezni a piacon, bár a levelei mérgezők, a szárakat fanyar ízükért felhasználják. Úgy tudom, július közepétől már ezeket sem ajánlatos fogyasztani, enyhén mérgezőek, erős hashajtó hatásuk van. (5 éve, mikor még Bogdányban a kertben volt két rebarbara bokrunk, és nem olvastam ezeket az okosságokat az interneten, természetesen augusztusban szüreteltünk...)

A rebarbarát meghámozom, majd feldarabolom kb. fél centis darabokra. Ezeket a nagyon savanyú kis szeleteket összekeverem banánnal és almával (ízlés dolga, hogy miből mennyi, VP szájíze szerint 40 dkg rebarbara, két alma, egy banán a nyerő), megszórom fahéjas porcukorral, összekeverem, majd beleteszem egy kivajazott tálba. A tetejére linzertésztát morzsolok/csipkedek (3 egység liszt, 2 egység vaj, 1 egység cukor, csipet só), majd kb. 170-180 fokon 40 percet sütöm.

Idén is átlendítette VP-t a holtponton.

Eperke

A minap meglátogatott minket Áron bájos mennyasszonya, Eperke álruhában. A képen nem látszik, de én tudom, hogy a szoknya alatt is fodros minden!