Boldog szülinapot Apafej!

Leírom VP egyik kedvenc sütijének a receptjét. Nehéz dolog sütni neki, mivel nem édes szájú, legtöbbször egy falat után mosolyog, és a "nagyon finom, de a többit lehetne kicsit később???" dumával hárít. Tortából egyedül a túró jöhet szóba, és mivel abból mostanság bővelkedtünk, VP szülinapjára elővettem a mélyhűtőből a rebarbara tartalékainkat, hogy abból készítsek "édességet". Ha igazán jól csinálja az ember ezt a sütit (Zsuzsi receptje), akkor a savanyú íz győzedelmeskedik az édes felett, ami passzol VP szülinapjához, mivel általában ilyenkor nem kicsattanó jókedvvel ünnepelünk (bármennyire is igyekszem), hanem amolyan "gyászünnep" hangulatban együtt siránkozunk a magunk mögött hagyott egyre hosszabb és előttünk álló egyre rövidebb út felett...

A szülinapi litánia helyett vissza a sütihez, amely múlt kedden készült:
A rebarbarának számos faját termesztik gyógynövényként (gyökerét használják e célból). Júnisuban érdemes beszerezni a piacon, bár a levelei mérgezők, a szárakat fanyar ízükért felhasználják. Úgy tudom, július közepétől már ezeket sem ajánlatos fogyasztani, enyhén mérgezőek, erős hashajtó hatásuk van. (5 éve, mikor még Bogdányban a kertben volt két rebarbara bokrunk, és nem olvastam ezeket az okosságokat az interneten, természetesen augusztusban szüreteltünk...)

A rebarbarát meghámozom, majd feldarabolom kb. fél centis darabokra. Ezeket a nagyon savanyú kis szeleteket összekeverem banánnal és almával (ízlés dolga, hogy miből mennyi, VP szájíze szerint 40 dkg rebarbara, két alma, egy banán a nyerő), megszórom fahéjas porcukorral, összekeverem, majd beleteszem egy kivajazott tálba. A tetejére linzertésztát morzsolok/csipkedek (3 egység liszt, 2 egység vaj, 1 egység cukor, csipet só), majd kb. 170-180 fokon 40 percet sütöm.

Idén is átlendítette VP-t a holtponton.