Dédöröm

Délután telefonált Mária dédi, hogy le kell mennie bevásárolni, és hazafelé útba ejtene minket. Újságoltam Bobeknak a jó hírt, mire ő boldog vigyorral mondta, hogy "ez jó, ez jó, ez nagyon jó ötlet!!!". A csöngetésre rohant ajtót nyitni, majd Mária dédi még levegőhöz sem juthatott, de már vitte is idősebbik dédunokája a teraszra, ahol részletesen megmutogatta a virágokat, fűszernövényeket. Mária dédi leült egy székre, és Boldi meg Áron váltott lovakkal vitt neki fűszernövény-kóstolókat. Meg kellett ennie majd egy marék kaprot, bazsalikomot, mentát, lestyánt, zellert, görögbazsalikomot... (Árcsi még muskátlival is próbálkozott.) Miután jól lakott, indulhatott a garázsmenet.

Bizonyíték!

Na kérem szépen. Már régen meg lett mondva, hogy jár a baba jár. Most meg ugyanez dokumentarista ihletettségű filmélményben is látható.

Háttérben a kisalakú gyereket kell nézni!



Van még egy kis csiszolnivaló a kéztartáson, de kezdetnek azért így is elégedettek vagyunk. No meg Áron is!

Kriszti 2 hónap után újra nálunk

Bizony csak ma sikerült megünnepelni egy április végi szülinapot, méghozzá Krisztiét, aki pimasz módon még mindig fiatalabb nálam, pedig igyekszik...

Boldi egész szégyenlősre vette a figurát, és Áron is megilletődötten ébredt, de aztán a szülinapi epres-krémes-habos-piskótás muníció helyrebillentette a fiúkat.

Kriszti szokás szerint tanult nálunk egy új társast, méghozzá a "Labirintust", ami Boldi jelenlegi lieblingje. (Egyébként tényleg jó kis logikai játékról van szó, kincseket kell gyűjteni egy állandóan átalakuló labirintusban, ahol a játékosok mozgatják a falakat, építik az utakat. Boldival sokszor mazsolával és apró csokikkal játszuk, és akkor "vérre megy a kincsvadászat".)

A mai napot Boldi elég brutál stílusban pörögte végig, köszönhetően a tegnapelőtti hajnali 4 órás kelésnek, mely után csak este 9kor lehetett álomba szenderíteni, de valami fránya bogár agyoncsípte a kezét, így egész éjjel sírdogáltunk-vakaróztunk-kenegettük-vigasztaltuk, reggel pedig egy kialvatlan, morcos Bobek ébredt mellettünk, mely egész napjának alaphangulatát meghatározta, meg az enyémet is.

Szerencsére Krisztivel megosztottuk erőinket, és ő Áront szórakoztatta, én pedig Boldival igyekeztem túlélni ezt a kedves napot, és nem mertem belegondolni, hogy 6 hét múlva még egy hangforrással bővül a csapat.

Boldi a csúszdás ágy tetejéről autók gördítésével, majd bútorhoz csattanásával, valamint Áron letarolásával adta meg a kegyelemdöfést.

A ma esti házimunkák alól felmentettem magam.

"Dédi" és "kukkurikúúúúú"

Áron ma először mondta ki, hogy "dédi". Volt ám sikere a dolognak, főleg, hogy a nevén nevezett is jelen volt.

Eljött a "mit mond a bárány/tehén/kutyus..." fej- és nyelvtörők korszaka, amiből éppen a "kakas leckénél" tartunk. Íme egy erőteljes kukkurikúúúú/sikítás. Remélem akad ilyen kakas is. Bár ha hajnalban erre kéne ébrednie a sok jó embernek, valószínű délre már fortyognának a levesek, a tojás pedig hiánycikk lenne. (Itt most elbizonytalanodtunk VP-vel. Kell a tojáshoz kakas???? Szerintem igen.)

Újra egy hajóban evezünk!!!

Végre eljött a mai nap. Most már elárulhatom, hogy rettegtem az elmúlt héttől, hónapok óta ha csak rágondoltam, sírhatnékom támadt. (Mi lesz velünk egymás nélkül????) Az első magányos estén beszéltünk Bobekkal telefonon, ami nagyon felkavart, és azt hiszem neki sem tett jót, azt kérdezte a végén, hogy miért nem jöhet oda aludni, ahol mi vagyunk. Nem kenhettem a dolgot a 2000 km-re. Letettük a telefont, én pedig azonnal írtam egy sms-t Nagyvadászéknak, hogy csak akkor hívjon legközelebb Boldi, ha ez külön az ő ötlete, kérése. Nem hívott többet a héten, és bár nagyon vágytam a kis csipogi hangjára, azt hiszem így volt ez jobb mindkettőnknek.

Számoltam a Boldi mentes napokat, és próbáltam minél több programot szervezni, meg persze pihenni is egy picit, ami a 30. héten igencsak jól jött. Az elmúlt héten sokkal többet tudtam Áronra koncentrálni, meg a pocakom izgő-mozgó társbérlőjére. Ez is régóta hiányzott már. Áron sokat változott egy hét alatt, úgy érzem még szorosabb lett köztünk az a láthatatlan kapocs, kötődés, barátság. Legtöbbször, ha Namu segít nekünk, Áront "passzolom le", csak hogy elsőszülöttünk lelkivilága sértetlen maradjon, pedig Áronnak ugyanúgy járnának ezek a "csak rád figyelek" percek. Persze nem mérleghinta az élet! Berci is kihasználta felszabadult energiáimat, és folyamatos rugdosásokkal jelzi jelenlétét, erejét.

Délelőtt megcsörrent a telefonom, és Boldi már újságolta is, hogy megérkezett a repülőjük, sőt már egy Volkswagen Touran taxival robognak a Zöldkő fele, ami előtt egy Mercedes megy, ami elkanyarodott balra, így most egy Volkswagen Transporter mögött haladnak, de a lámpánál megálltak, majd jobb kanyar...... Be sem állt a szája!!! Én meg csak hallgattam a régóta vágyott csipogását. VP-nek időközben leadtam a drótot, hogy "érkezik", ő pedig otthagyta a gyerekgyárat, és rohant Boldihoz. Éva dédi és Eszti is velünk várták!

Végre begördültek, szívkalapálva megvártuk, hogy kiszálljanak és Boldi átjusson az úttesten, aztán jajj de jó volt...

Puszild ahol éred játékot játszottunk, és még egy családi kép is sikeredett.

Mi lesz majd?

Boldi éppenhogy hazaérkezett, leült a nappali közepén a földre, és az alábbi elmés megjegyzést tette:

"Ha nagy leszek, akkor nem tudom mit kell csinálni. Nem akarok nagy lenni!"

Altató

Áron nagyon mamabarát, már ami az alvási szokásait illeti. Este fél nyolckor tesszük ágyba, és gyakorlatilag 6ig alszik, csak ritkán ébred fel éjszaka. Délelőtt fél 9 és 9 között újra lerakom, és 11ig szuszog, majd 3 és fél5 között úgyszintén. Boldi ennyi idősen emlékeim szerint nagyon későn aludt el este, amihez képest korán kelt, és nap közben is igen nehéz volt elaltatni, max. egyszer aludt egy nap, és 2 éves kora után erről az egyről is leszokott. Viszont! Boldi, ha álmos volt, bárhol elaludt, ezzel szemben Áron csak a kiságyában szeret aludni, ha máshol kell, akkor hiszti van. Bobek mellett lehetett zenét hallgatni, hangosabban beszélgetni, akár porszívózni is. Áron nagy csendben szeret aludni, ha megcsörren a telefonom, azonnal felriad. Boldit hosszasan kellett/kell altatni (szerintem itt van a szoktatásnak a legnagyobb szerepe), Áront beleteszem a hálózsákjába, lehúzzuk a redőnyt, előtte elköszönünk a teraszi virágoktól, és kezdődhet az énekléssel kísért max. 5 perces ringatás. Az első dal közben Áron rámutat a csúszdás ágy zsebeiben lévő plüsállatokra, amiket sorra be kell tennem az ágyába, majd az aktuális kedvencet a vállamra helyezem, Árcsi pedig ráhajtja a buksiját, és folytatódhat a dalolászás. Tavaszi szél, Hej tulipán a kötelező program, melyet egy szabadon választott követ (általában Szalóki Ági Beli babája vagy valami Kalálka). Áron velem dúdolja a nótákat, majd ráadásként egy "kamm, kamm" kánonnal zárunk. (Ez Áron saját költeménye.) Elköszönök tőle, jó éjszakát kívánok, és lerakom a kiságyba.

Az ébredésnek is meg van a maga forgatókönyve. Áron 90 %ban jókedvűen ébred, és elkezd játszani az ágyában lévő játékkupaccal. Én egy kis idő után bekopogtatok az ajtón, ő erre nagyon megörül, és az erkélyajtó felé mutogat, hogy húzzam fel a redőnyt. Amikor felhúzom, megnézi, hogy a kedvenc békás szélforgója ott van-e még. Ezek után sorra kiadogatja a játékokat az ágyából, nekem pedig helyre kell őket tennem.

Visszakerül a csúszdás ágyra a pelikán, Pepe baba, Wayne baba, a nyuszi, malac koma meg a többiek is.

Záró akkordként kiveszem Áront, és megszabadulunk a hálózsáktól, majd megyünk hammázni a konyhába valami finomat.

Így pihen Áron.

Újabb képek Törökországból

Ezek a felvételek csak azt a gondolatot erősítik bennünk, hogy elsőszülött fiúnk szenved. Nappal taxizással keresi meg repülőjegyének árát, esténként egy nagy turistahajót kormányoz. Boldikám, kitartás, már csak egy nap!!!

Mi tagadás, már nagyon hiányzik a kis utazó!

Sztikéék karitatív segédlete

Innen is millió köszönet Csabának, aki Sztike vőlegényeként, eleget téve menyasszonya óhajának (aki eleget tett barátosnéja kérésének), szombaton lelkesen és tele segítő szándékkal Bogdány felé vette az irányt, hogy ott részt vegyen a kis játszótér lefestésében. Nagyon rendesen dolgoztak a fiúk a 35 fokos melegben, és bár a festék menet közben elfogyott (így folyt.köv.), azért a lécek nagy részét lepingálták. Hol világos barna, hol vöröses árnyalatban pompázik kis gyerekfárasztó komplexumunk, minek oka valószínűleg az, hogy VP nem keverte fel kellőképpen a festéket a vödörben, így annak sűrűje a végére maradt. Nem baj, nagyon szép lett így is!!!

Hálából visszatápláltuk Sztikéékbe az elvesztegetett kalóriákat, VP remek flekkent rittyentett, én meg salátákat hozzá, a végére Sztike sütött egy meggyes-tortát, mi pedig a fagyiról és gyümölcsről gondoskodtunk. Vacsi közben többször kérleltem Bercit, hogy húzódjon egy kicsit összébb a pocakomban, mert ennek a falatnak még le kell csusszannia. (Cilinek üzenem, hogy igaza van a szomszéd néninek, és a Romanza fagyi elég királyság, főleg a csokis és a diós.)

Áron elkápráztatta Sztikét, aki titkon ilyen gyermekről álmodik, de sajna nem adjuk, csináljon mindenki magának!!!

Sztike bloggal kapcsolatos kritikája, hogy hiányoznak a pocakos fotók. Na igen, mivel általában én fényképezek, és nincs teleszkópos karom. Viszont most Sztik készített néhány hasban erős felvételt:

Áron csütörtökön újabb mutatvánnyal kápráztatott el, kb 2 mp alatt felmászik a csúszdás ágy tetejére. A technikát Bolditól leste el, csak kicsit lúdtalpasította, de az eredmény ugyanaz. Én meg rohangálok az ágy körül, és kiabálok, hogy ez veszélyes, és próbálom megjósolni, hogy melyik végén fog kipottyanni. Bogdányban ugyanezt a mutatványát a nagy, piros csúszdára is átültette, úgyhogy innentől kezdve egy percre sem tudom egyedül hagyni a szobájában sem. Jó az ilyen!

Rádióüzenetek

Mialatt mi itthon és Bogdányban várjuk Boldit, azalatt a nagyszülők sms-ben értesítenek minket Boldi sanyarú hányattatásairól:

Szerda reggel

Nagyon jól aludtunk. Bobek tükörtojást evett. Most vízicsúszdázik Nagyvadásszal

Csütörtök:

Most megyünk a tengerbe kavicsot, kagylót szedni. Boldi se titeket, se a csokit nem hiányolja. Nagy itt a szerelem.

Péntek:

Azt hiszem a Galatasaray nyert valamit, mert itt volt bankettjük. A színház után megnéztük a tüzijátékukat, oltári buli volt. A focipályán terítettek vagy 1000 főre. Színházban is voltunk, a Titanic c. produkciót Boldi egyenes derékkal, mint egy vadászkutyus ülte végig. Nem volt rossz előadás. Amúgy jól van, nagyon is.

Szombat:

Itt a Titanic jelentkezik ismét. Jól van mindenki, különösen Varga Boldizsár. Egész nap intenzív evés, ivás,

úszás, vízifitness, kavicshajigáláás, kagylógyűjtés, színház, tánc és tüzijáték. Jó étvágya van Boldinak, barnul, erősödik és happy.

Nagyvadász a fedélzetről