Mentortime

Vasárnap kijött Bogdányba a mentorcsoportom10/13-ad része némi flekkenezésre. A húst már előző este bepácoltam, mialatt kiderült, hogy ki énekli Istvánt, a királyt (fekepali). Másnap dél körül megjöttek a diákok, akik hozták a köretet és az üdítőt. A lányok leheveredtek a naponmíg a férfiszakasz asszisztálása mellett megsütöttem az ebédet csinos köténykémben. A nagy zebezaba után még megmásztuk a 3300 dm magas Kutyahegyet (ott készült a csúcsfotó), majd utána még amerikaifociztunk, ahol Boldit sajnálatos baleset érte: két tesztoszterontól ittasult kiskakas birkozásába avatkozott bele, és végül a feje a fiúk alá került, aminek köszönhetően egy csinos horzsolást szerzett a pofacsontjára.De még ezen közjáték hatására is egyöntetű volt a véleményünk a napról: tökjó volt.

Kis kiegészítés: ezek a kamaszok úgy káromkodnak, hogy az hihetetlen, bazeg

Mi lesz majd?

Boldi hazaérkezett (erről este részletesebben), és 5 perc múlva, apa ölében ülve az alábbi elmés megállapítást tette:
"Ha nagy leszek, akkor nem tudom mit kell csinálni. Nem akarok nagy lenni."

Vigasz

Ma délelőtt sikeresen foltosra mostam az egyetlen terhes halászgatyámat, amitől elkeseredtem. Boldi kérdezte tőlem, hogy mi a bajom, miért vagyok szomorú. Mondtam, hogy mert foltos lett a nadrágom, pedig egy hete vettem.
-Mama, a nadrág hibája volt, ugye?
-Nem Boldi, ezt most én szúrtam el.
-Miért mama?
-Mert benne felejtettem egy blokkot meg egy buszjegyet a zsebében, amik megfogták mosás közben a nadrágomat.
-Mama, te most ezért szomorú vagy?
-Igen-igen.
-Nem baj mama, majd veszünk egy másik blokkot.

Még mindig harmóniában

Boldi ma nem ment oviba, hogy kipihenhesse a hétvégénket. 8ig aludt, utána pedig több mint egy órát játszottak együtt Áronnal a gyerekszobában. Én 5 percenként bekukucskáltam, de mindig megnyugtatott a békésen autót tologató fiúk látványa. Olyan jó testvérek!!!! Boldi a végtelenségig gyengéd Áronnal. Ha együtt kezdenek autózni, szó nélkül kiválogatja az "Áronra veszélyes" darabokat, és én csak este találom meg a polc tetejére feltett kis méretű autókat vagy olyanokat, amiknek Áron le tudná rágcsálni a kerekét.
Soha nem követeltük meg Bolditól ezt a kedvességet, és mégis, jött az magától.... :-)))

Boldog szülinapot Nagyvadász!!!!

Szombaton délután az egész család összegyűlt, hogy Bogdányban felköszöntsük az örök fiatal Nagyvadászt. Namu szokás szerint a kalóriákról gondoskodott, mi (ez költői túlzás, és leginkább VP értendő alatta) pedig rendbe tettük a kertet. Még péntek este kimentünk, és a le a kalappal a gyerekek türelme előtt, akik zokszó nélkül tűrték a délutáni csúcsforgalmat és Corázást.

A fiúk szülinapján nagy sikert aratott a zöldségek turbózása kencékkel (padlizsánkrém, rokfortkrém, halkrémek, körözött...), és ez most sem történt másként. Éva dédi stanglit sütött, Namu pedig epres tortával és krémmel tette fel az "i"-re a pontot.
Áron egész este zöldhagymát rágcsált, sőt pezsgővel öblögetett volna, de szőrös szívű szülei ezt nem hagyták.

Kerének üzenjük,

hogy másodszülött keresztunokája tegnap bevágott 3/4 kg spárgát, cuppogva, habzsolva, kézzel-lábbal, szóval ahogyan azt kell. A család meg könnyes szemmel nézte, ahogy egyre kevesebb remény marad arra, hogy mi is részesüljünk belőle, no de első a gyerek, bár ezt tegnap skandálni kellett magunkban, hogy ellenálljunk a csábításnak.
Eme kis előétel után 20 perccel Áron persze velünk is asztalhoz ült, és betolt egy kis rácponty alatt sült krumplit, rizst, fogast.
Uzsonnára pedig megette a maradék negyed kg zöldspárgát.

Tud élni!!!!!!

Pótlás

Bár Boldi már majd egy hónapja elmúlt négy éves, az óvodai ünnepséget ma ejtettük meg. VP-vel délre voltunk hivatalosak a ceremóniára, és mivel nem volt dadus, boldogan játszottuk másfél órán keresztül az óvóbácsi, óvónéni szerepeket. Boldit a kertben találtuk, ahol Lórival, Benivel és Rozival épp a bodobácsoknak építettek házat és karámot.

Egy gyors sorakozó után már vonultak is a kis zebrák Boldit ünnepelni.

Szilviáék nagyon helyesen vezényelték le az egészet, tele kedvesebbnél kedvesebb ötlettel, és mindeközben olyan jó volt másfél órát eltölteni azzal a közeggel, amelyikkel Boldi nap mint nap érintkezik, mesél róluk. Az ünnepség elején Szilvi megkérdezte Boldit, hogy kit hív meg az ünnepi asztalához vendégségbe. Boldi engem mondott elsőként, ami igen jól esett, jött még Lóri, Beni, Iván, Roni (akinek a látványunktól igencsak apahiánya lett) és Ábel, no meg apa, szóval jó kis fiús asztal lett ez az ünnepi.

A kis zebrák Boldi asztala elé sereglettek a székükkel, a virágcsokrot felváltotta egy torta, melyen meggyújtották a négyes gyertyát.

Aztán Szilvi ujjai is gyertyává változtak, melyek egyesével gyulladtak ki, nekünk meg el kellett mesélni VP-vel, hogy mit tudott Boldi egy-két-három-négy évesen.

Aztán jöttek a dalok, tapssal, székre állva meg ülve, a gyertyát felváltotta a tortán egy tüzijáték.

Boldi kapott egy álarcot meg focilabdát marcipánból, amit ebéd után VP segítségével és Boldi engedélyével 20 részre osztottunk. Az ünneplés azzal folytatódott, hogy Boldit egy széken ülve a zebrasereg magasba emelte, amit ő igen bátran tűrt.

Aztán VP vizsgázott gyerekfelismerésből, amin átment, mert kendővel a szemén is sikerült detektálnia Boldit, és a többi gyerkőcöt is egész jól azonosította. (Aisa megkérdezte mosolyogva VPt-, hogy jó volt-e a fogdosás???)

Aztán jött az ebéd, melyet mi Boldi asztalánál költöttünk el. A menü: zöldséges levest követően sárkányos rizs, krokodil, majom méz (sáfrányos rizs, brokkoli, majonéz), majd kétféle torta. (Ebéd után a mellettem ülő Roni megkérdezte tőlem, hogy "mi van a hasamban, sok kaja"???)

Nagyon élveztük ezt a másfél órát az oviban, jó volt bekukkantani Boldi Kacsaréten kívüli, nagyfiús életébe. + Az oviról még mindig csak szuperlativuszban.....

Rossz álom

Ma éjjel felváltva sírtak a gyerekek. Ki a féltégely megevett fürdetőkrémtől nem tudott aludni, kit meg a rossz álmok zaklattak. Bobek fél 2 tájban elkezdett apázni, mire VP átrobogott hozzá, és megkérdezte, hogy mi a baja. Boldi mondta, hogy rosszat álmodott, és így egyedül nem jönnek a jó álmok, feküdjön apa mellé, és aludjanak együtt. Így is lett, bár a végső megoldást, egyben győzelmet a rémálmok felett a hálószobánkban, köztünk, apa kezét fogva alvással érte el. Reggel vígan mesélte álmait a "kosda" autóról, focilabdáról, versenyautókról, csúszdáról.

Vigyázz mama!

Áron rosszcsontkodott, és utána hisztizett, mire én fel akartam kapni a földről és bevinni a szobájába. Erre Bobek:
-Anya vigyázz! Ne emeld fel, mert kiesik a baba a pocakodból, és az nem lenne jó dolog!

Sértődés

Boldival hazafelé tartottunk az oviból, már a Budagyöngye mellett sétáltunk, amikor egy néni irtó helyesen ránézett Bobekra, és kedvesen mondta, hogy milyen aranyos ez a KISfiú.
Én mosolyogtam, és mentünk tovább, de úgy 5 lépés után Boldi visszafordult, és durcásan a néni után kiáltotta:
-Nem vagyok kisfiú, már 4 éves vagyok, a testvérem csak egy, ha 5 leszek Áron 2 lesz.....
Szegény néni helyesbített, aztán Bobek is megnyugodott.

Ficánka

Tegnap voltam UH-on és orvosnál. Az UH-on mindent rendben találtak, bár a magzatvíz kicsit több mint az átlagos, így nem ártana egy terheléses cukorvizsgálat (ami egyébként is kötelező). Kedves kis pocaklakóm már 83 dkg, de még növésben van! Minden UH-on megmérik a kicsi combcsontját, has- és fejtérfogatát, popsitól a feje tetejéig a magasságát, meg még egy-két nélkülözhetetlen dolgot, aztán az így kialakult gyerekadathalmaz segítségével osztanak-szoroznak, és bejósolják a szülés várható idejét, ami a tegnapi források alapján augusztus 15-dike.

Boldi és Áron öcsikéje jelenleg "faros fekvésű", ami annyit jelent, hogy a lábikói és a popsija vannak alul, a buksija pedig közel a (lassan a mellkasomig felnyomott) gyomromhoz. Van még ideje megfordulni, az orvosom szerint 3. gyerkőc esetében ez a szülés előtti napon is megtörténhet. Történjen meg!!!!

Jó volt látni, bár minden percben érzem a jelenlétét. Legtöbbet este mocorog, amikor a bátyjai nem, és ebből kifolyólag én sem.

Valószínűleg az orvosom szabadságon lesz a szülés alatt és az azt megelőző hónapban. Ezen nem kezdek el májusban stresszelni, bár örülnék, ha valami csoda folytán ott lehetne Cola a szülésnél.

Napszemcsi

Boldi rákapott a napfény ízére, de okosan sötétített szemüveggel védi a szemét a káros sugaraktól. Mivel fő az elővigyázatosság, fogmosás közben is viseli vagesz szemüvegét, hogy frissen pucevált csili-vili fogacskáinak tükröbéli látványa el ne vakítsa;

valamint ma még éjszaka sem volt hajlandó levenni (hogy szüleinek keleti fekvésű hálószobájába beszikrázó hajnali nap sugara se bántsa majd reggel szemének világát).

Phű

Boldival megint füvet nyírunk. Idén sokkal kitartóbb, mint tavaly. Akkoriban csak egy-egy kör erejéig állt be a fűnyíró és közém, a kisebb rúdhoz, most meg végignyomja velem az egész kertet.

A koreográfia az, hogy beáll, megyünk egy egyenest, utána kiáll míg megfordulok, megint egy egyenes. Általában kétkörönként figyelmeztet, hogy nézzük meg a fűgyűjtőt, hogy kell-e üríteni. És nem csak figyelmeztet, hanem megtanított arra, hogyan kell alaposan megvizsgálni a kérdést. Hát így:
Aztán tankolásnál (gázolaj ill. sör) kihasználta az alkalmat és beállt hátra az én helyemre.
- Boldi, én most hova álljak?
- Oda be az én helyemre.
- De én ott nem férek el. Most menj be te, aztán ha nagy leszel, akkor lehetsz hátul és nyírhatod egyedül a füvet.
- Jóóóóó! De, apa, azért majd segítesz akkor, is? Tudod, ez a mi feladatunk!

Nem találok szavakat, de azért keresek...

Az elmúlt négy napot Bogdányban töltöttük, csak mi ötösben (én, 3 kint lévő fiú, meg a benti). Mindenki nevében állíthatom, hogy igen jól sikeredett ez a hosszú hétvége. A gyerekek hozták a tündérformát, mi meg lubickoltunk a családi idillben. Kb. 10 percenként hajtogattuk VP-vel, hogy milyen jó így, és itt, és most. Sokat sétáltunk, kirándultunk, sárkányt eregettünk, kertészkedtünk, csárdáztunk, ismerkedtünk, de leginkább egész nap kint molyoltunk a gyerekekkel a kertben. Rájöttem, hogy a nyugodt, telken töltött hétvége záloga a rengeteg váltás gyerekruha+cipő, hogy ne kelljen állandóan tiltani a víztől, sártól, piszoktól, csak azért mert nem hoztam elég váltócuccot.

Namuék kétszer is kilátogattak egy-egy órára, hisz az unokaelvonási tünetek egy nap után már kínzóak.

Olyan sokat fényképeztünk, hogy a km-nyi fotófolyam helyett jöjjön egy könnyebben emészthető, filmes kis egyveleg.

Anyák napi vers

Szegény orgonabokrok! Persze mi is szedtünk három csokrot még a tegnapi túra alatt, ma pedig ki-ki felkereste a saját mamáját, és átadta, elszavalta, megpuszilgatta. Boldi is így tett. Kaptam egy csodaszép műalkotást, és elszavalt egy négysorost. VP a szerdai verstanítás alatt beígérte, hogy ha szépen mondja majd Boldi a verset, anya biztos még sírni is fog. Nem hagytam cserben VP-t, betartottam a szavát. Ez már csak ilyen...