Néhány éve, mikor Bogdányban építkezni kezdtek a szomszédban, gyanakodva méregettük az építkezést, és lestük, hogy kiket kell majd elviselnünk.
Aztán, mikor az első közös szezonban találkoztunk, kiderült, hogy
a, nagyjából egyidősek vagyunk (na jó, itt az "unk" a Dóri)
b, van közös ismerősünk, akiről ugyanazt gondoljuk
c, munkahelyeink egymástól vett távolsága pontosan egy buszmegálló
d, majdnem olyan jófejek, mint mi
e, ők is ezt gondolják
Azóta rendszeresen át-átjárunk egymáshoz kis dumálásra, szalonnasütésre, egyebekre.
Most éppen mi voltunk hivatalosak palacsintára, amit Zoli készített, és az egy saját + a három vendéggyerek teljes egyetértésben pusztított el az utolsó darabig.
A végén közösen felkerestük a kert aljában lévő szederbokrot, nehogy éhen maradjon valaki, és addig ettünk, míg fel nem jött a telihold. Itt a vége, fuss el véle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése