Namu 60 = Szia Judit!

Namu betöltötte az ötvenet. Ennek tízéves évfordulójára gyűltünk össze Csömörön, hogy némi eszem-iszommal, dínom-dánommal és iszom-iszommal ünnepeljük a jeles napot.

A sógor jóvoltából megismerkedtünk az aperolspricc nevű longdrinkkel, ami nevével ellentétben nem tart túl sokáig, ezért gyakran újra kell keverni.

Az ünneplés során Namut elláttuk kellő mennyiségű lánccal.

A vejek, és azok feleségei nevében kis versciklust rögtönöztem, melynek folyományaként összetegeződtünk Namuval. Persze a sógor másnap reggel csak alibizett, ahelyett, hogy harsány "Szervusz Judittal!" köszöntötte volna anyósát.

Mindenképpen említendők még: a Namu-féle húsos hasé (köszi Judit!) és Ili kapros-túrósa, amiről eleddig azt hittem, hogy csak olyan moldovai fordulat, de kiderült, hogy létező és élvezhető süti.

Az estét ipari mennyiségű flekkennel és erős fogadalmakkal zártuk, hogy többé egy falatot se, soha.

Másnap reggelire Eszti talált a hűtőben egy kis libamájat aszalt szilvával, kicsit kérettük magunkat, de azért ettük, amíg bírtuk. A távozás előtt finom célzásokat tettünk arra nézvést, hogy csomagoljon már egy kis májast: "Te Eszti, csomagolj már egy kis májat magatoknak, a többit elvinnénk!"

Eszti nemhiába foglalkozik emberekkel, végül megértette az utalásokat, és csomagolt.

Mostanában nem számítunk újabb csömöri meghívásra.

Namu virággal köszöntötte a horgászásban megfáradt Nagyvadit

Kere meg olyan vékony, hogy kitakarja egy narancskarika.

Szegény Mária dédi az alkoholmentes sört is csak vízzel issza mostanában.

Az ünnep előtt feldíszítettük Namut hawai mintára.

Aztán leültettük Namut, hogy mindenki átadhassa neki az ajándékot.

Íme az a bizonyos per tu!

Ez meg itt a másik fele.