Bogdányban telkezünk immáron két hete. Még sosem volt ilyen zöld a Pilis augusztusban, köszönhető mindez a trópusinak mondható éghajlatnak: 30-35 fok és pára, délutánonként pedig esőfüggöny. Ja, és árad a Duna, oda a strand. Vannak napok, mikor egész nap szakad az eső, tocsog a kert, fúj a szél. Ilyenkor ki sem megyünk, bent molyolunk egész nap. Boldinak ezek a prémium napok, társasozunk, vagy valamilyen elektronikus kütyüt nyomogat, a lényeg a "négy fal között" életérzésben rejlik. Bezzeg a kicsik már délben unják a banánt, ahogy én is. Ha csak kicsit esik, vagy csak borús, irány a természet, és jó ha kéznél van egy füldugó, mert Boldi hangos morgása minden madárcsivitelést elnyom. Pedig a program gyerekbarát: szedrezés a réten, vadaspark, dunai peca, pisztrángos tó, gombászás, patakjárás...
Ma is esős reggelre ébredtünk, és mivel tegnap egy spontán vendégség keretében feléltük az összes tartalékunkat, indítványoztam, hogy ha az eső eláll, menjünk le a pékségbe, reggelizzünk a Dunaparton, közben horgászhatnak a fiúk, aztán irány a szederbokor tízórai gyanánt. Erre Boldi:
- Nem úgy fogunk meghalni, hogy itt bent döglődünk, hanem a túl sok levegőtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése