Fogatlan

Még áprilisban Áron egyik nap fog nélkül jött haza az iskolából. Mikor mosolygott, azonnal észrevettem a bal kettes hűlt helyét, és kérdőn néztem Áronomra, hogy hol vesztette el. Áron némiképp ködösítve a történetet boldogan újságolta, hogy Tomival lovagosat játszottak, és harcoltak, és Tomi annyira nagy mestere a csapkodásnak, hogy kiütötte Áron fogát, ami ki tudja hova repült... Rendben gondoltam, jobban örültem volna, ha magától esik ki, de szerencsére még nő helyette másik. Június elején elkezdtem aggódni, mert még nem bújt ki a maradandó fog, így átkopogtunk a szomszédban lakó fogorvoshoz, aki belekukkantott Áron szájába, és mondta, hogy valószínűleg nem is fog kinőni a maradandó, ha nem ejtünk meg egy kisebb szájsebészeti beavatkozást, aztán fogszabályozás, és akkor lesz helye kibújni a bal kettesnek.... Még június közepén átesett Áron egy tízperces kis beavatkozáson, hős volt, de még most sincs foga. Sőt: törökországi nyaralásunk utolsó napján Boldinak kiesett egy foga, és még ugyanazon az éjszakán VP kihúzott Áronnak egy nagyon lötyögőt (Áron kérésére!). Másnap 10-re értünk Budapestre, és 10.15-kor már fogászaton voltunk, mert Bercinek 2 hét alatt az alsó-középső tejfogai mögött kibújtak a vasfogai, és egészen nagyra nőttek anélkül, hogy kilökték volna a tejfogakat, így Bercus a nyaralást két sor foggal nyomta. Tudtuk, hogy csak 2 napot leszünk Budapesten, így mihamarabb meg akartuk mutatni fogorvosnak. Bercit elkísérte Áron is. Kettejük összesen 3 foghíjjal és egy töméssel ért haza. Bercinek kihúzták két tejfogát (erre számítottunk), és Áronnak is kikaptak egy lötyögőt (erre nem számítottunk) és betömtek egy aprócska lyukat (ezen kifejezetten meglepődtünk, mivel 2 héttel korábban 3 fogorvos is kutakodott Árcsi szájában, és lyukról szó sem esett...). Összesítve: 24 óra alatt 5 fogat vesztettünk.