Fostalicska

Ma este azzal az érzéssel feküdtem le az ágyba, hogy végre együtt van minden, és egy-két apróság maradt még hátra (ezeket már nem én intézem), egyébként vége a karácsonyi beszerző-körútnak, ami nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, enyhén szólva. A teraszok, lakás feldíszítve, és bevallom, nálunk már a karácsonyfát helyettesítő gallycsokor is a helyén díszeleg. Némi ajándékcsomagolástól eltekintve, marad a ráhangolódás.
Ahol tudom, megkönnyítem az életem és kerülöm a tömeget: idén Diának köszönhetem a legtöbbet, csodálatos dolgokat tervezett és alkotott a számomra, szerintem nagyon fognak örülni neki az illetékesek. A másik megmentőm is egy festőnő, Juhász Virág (Fiorella) csak ő nem a tűzzománcozást választotta "másodállásnak", hanem táskákat, ruhákat, kesztyűket, sapkákat készít, segítségükkel VP életét is megkönnyítettem, és betankoltam magamnak is a fa alá valót. A gyerekek ajándékainak zömét a Tulli-tól rendeltem, ill. a fejlesztő játékokat a Hor Zrt.-től. Így csak egy órát töltöttem a Mammutban, és egy másikat az Ikeában, de oda amúgy is szívesen megyek.

Már majdnem teljesen átadtam magam ennek a "lebegő" érzésnek, mikor Bercusom megjelent az ágyunk mellett:

-Valami puhát érzek a szeggemnél. Azt hiszem, én befosztam.

És tényleg... Azon az éjjelen nem csak egyszer.... Most ez van "ráhangolódás" helyett.