Pénteken, a tanítás után engedtünk Boldival a csábításnak, és lementünk Vadi után Váraszóra, hátha megfogjuk a már egyszer megfogott amúrt, ami az eltelt napok során jócskán megnőtt, így a hétvégi kiruccanásra érkező társaság már 14 kilósról halott a korábbi 10 helyett, de hát ki tudja?
Fél 7 felé értünk le, de nem a parton kezdtünk, hanem előbb megkóstoltuk az őrhegyi vendégház főnökasszonyának isteni sült csülökjét. Hát mit mondjak, nehéz volt elszakadni az asztaltól, de azért 9-kor már hajigáltuk be a horgokat. (Köszönet Vadinak, akinek volt lelkiereje otthagyni a beszélgetős, poharazgatós estet azért, hogy mi horgászhassunk egy sort éjszaka.)
Váraszó külsőn annyira nincs közvilágítás, hogy az égen minden csillag látszik: a Tejút, amit Budapesten lehetetlen meglátni, itt vakító egyértelműséggel fénylett. Emellé kaptunk egy kis koncertet a szarvasoktól, normál őszi bőgésüket végezték, nem kis intenzitással. Se Bobek, se én nem hallottunk még ilyet, és fantasztikus élmény volt a vaksötétben, a csillagok alatt hallgatni a felspannolt bikák hangját.
Sokat persze nem időztünk a parton, mert igencsak mínuszok cikáztak arra, inkább a fűtött lakókocsiban vertük a blattot, és csak időnként füleltünk a hangos kapásjelzőre. Szégyen ide vagy oda, azért nagyon hálásak voltunk, mikor fél 11-kor Vadi összeszedett minket.
Másnap reggel tízkor kezdtük a műszakot, rögtön két éjszakai öngyilkos hallal, így Boldi fülig érő szájjal újságolta boldogan, hogy nem megyünk haza üres kézzel. Elfoglaltuk helyünket a napos körtefánál, és elkezdtük kikapdosni a keszegeket, kárászokat és törpeharcsákat. Nekünk jó napunk volt (a halaknak kevésbé), mert összesen fogtunk 18 kisebb nagyobb halat, köztük 5 kiló körülit, és emellé még aprítottuk a törpeharcsákat, mintegy kilencet. (A csipkelekűek kedvéért: végül 13-at visszadobtunk, de az ikragyilkos törpeharcsák rókaeledelként végezték.)
Közben Vadi barátai ipari mennyiségű húst sütöttek a tó másik végén, így éhen nem maradtunk, és Boldiból boldogan ömlött a szó hazáig, hogy hogy is volt, mikor kifogta a rendkívüli szépségű veresszárnyú keszeget.
Vaditól még várható egy-két fénykép, ha meglesz, akkor ide kirakom.
Sajna elképzelhető, hogy ez volt az évadzáró váraszói peca, de ha így is alakul, emlékezetes marad sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése