Közös megegyezésre tavaly Bercit minden nap délben hazahoztam az oviból, elég volt neki napi négy óra közösség. Idén Bercus már szívesebben jár oviba, sokkal inkább képes egy lenni a húsz között, követni az óvodai szabályokat, ritmust, beosztani az energiáit, odafigyelni másokra. Ezzel párhuzamosan itthon elkezdett mesélni az ovis délelőttökről, nevükön emlegeti a gyerekeket, és felmerült az igénye, hogy az ovin kívül is bandázhasson a csoporttársaival. Három napja már elég fél háromra érte mennem, ami minőségi változást hozott az életemben.
A mogyorócsoportból elsőként Ármint hívtuk hazai terepre. Nagy volt ám az izgalom, Berci öt percenként kérdezgette, hogy mikor érkeznek már végre meg a vendégei:
- Alig várom, hogy itt legyen az Ármin, és végre megbarátkozzunk!
Békésen játszottak két óra hosszat a gyerekszobában, elég volt negyedóránként bekacsintani, és boldogan nyugtázni, hogy milyen jól működik ez a "barátkozás".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése