Hullámok

Na ez itt a Földközi-tenger. Mi persze csak a szélében voltunk, úgyhogy minden tapasztalatunk erre korlátozott. Az első és legfontosabb, hogy a hőmérséklete kellemesen meleg volt, de annyira, hogy soha sem a fázás miatt mentünk ki belőle, hanem vagy a sóssága, vagy a hullámok miatt. A hullámzást lehetett egy medencében is élvezni, de nekem ez nem adatott meg, mert a darts is akkor volt, ahová Boldival kötelességszerűen jártunk, de ez egy másik történet.

Olyan jó hullámzás volt itt az igaziban, hogy időnként komolyan felborogatott minket, és akkor aztán prüszkölve menekültünk. Egyébként meg hosszú félórákon át ugrabugráltunk a hullámokon át a gyerekekkel.

Persze az egésznek az volt az apropója, hogy egy hetet töltöttünk nagycsaládilag Törökországban (törökbeee), és idén először már akkora volt Berci is, hogy mindenhova fel, ki és bejött velünk, kimaradhatott a délutáni altatás, gyerekestül belehasíthattunk az éjszakákba, így ez volt az utóbbi évek legjobb nyaralása (versenyben a minden idők kategóriában is).

(Gondolatkísérletként az is megfordult a fejünkben, hogy milyen lehet egy ilyen nyaralás szuper szállodában, teljes ellátással GYEREKEK NÉLKÜL, de ezt már el se tudtuk képzelni, pont mint a házmester sánta kislánya...)

Ráadásul, ahogy egyre többet megy a fűtés itthon, úgy erősödnek a nosztalgikus emlékek is. Pl. a tengerről.