A Balaton parton reggel mindig siklózással kezdődött a nap. A vadászok bejárták a terepet és a még átlátszó vízben, a kövek között becserkészték a siklókat. Természetesen minden elfogott példányt visszaengedtünk a vízbe, illetve ha nagyon be volt szorulva a kövek közé, akkor nem kellett kiemelni ahhoz, hogy elfogásnak minősüljön.
Idén is volt egy-két izgalmas kalandunk:
Áron egy olyan siklót kapott el, amelyik egy magához képest elég nagy snecit tartott a szájában, és ehhez annyira ragaszkodott, hogy a hosszas fotózás alatt sem engedte el.
Fogtunk békát is, akit Áron azonnal pártfogásába vett, simogatta, elnevezte Kuruckuc-nak, és leutánozta a tempóit, így kezdve meg a mellúszás lábtempójának elsajátítását.
A mennyiségi rekorder ezúttal is Bobek volt, akire viszont nem volt jótékony hatással, hogy két alkalommal is megharapta őt a védekező áldozat, így azóta kevésbé vitézkedik. A méretrekordot is Boldi tartja egy több mint félméteres, gyerekkar-vastagságú példánnyal, de ezt idén sem tudjuk fotóval bizonyítani, mert annyira féltünk tőle mindannyian, hogy szinte azonnal visszaengedtük.
Ezen kívül fogtunk picike rákokat, akik a kövek alján élnek, és ha vödörbe rakjuk őket, akkor őrült sebességgel rohangásznak körbe-körbe a vödör alján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése