Rebarbara

Pár hete megjelent a piacon a rebarbara, ami VP számára igen jó hírnek számít, hiszen a kedvenc édessége egy rebarbarás süti, amit Zsuzsitól tanultam. Elhatároztam, hogy jövőre ültetek a teraszon, mert a piacon nagyon ritkán botlok bele, és bizony nem pénztárca-kímélő műfaj. A süti rémesen egyszerű, de tényleg. A legmelósabb része a rebarbara pucolása, de egy éles késsel ez sem tart túl sokáig. (Rebarbarát július előtt érdemes vásárolni, mert tudomásom szerint utána enyhén mérgező, hashajtó, bár a nyári flekkenizációs időszakban néha nem árt egy kis "rapid fogyi".) 

Kivajazok egy jénait, és beleaprítok 60-70 dkg rebarbarát, felkockázok 2-3 almát, belevágok 2-3 banánt, az egészet összekeverem, megszórom fahéjas cukorral (3-4 evőkanál). Erre morzsálom rá a tésztát, ami egy egyszerű linzertésztát takar (25 dkg liszt, 15 dkg vaj, 7 dkg cukor, csipet só). A morzsálás, ami a tészta apró darabokra való hosszadalmas csipegetését jelenti, kiváltottam egy sokkal egyszerűbb mozzanattal: az összegyúrt tésztát gombóc alakúvá formálom, és egy kis időre a hűtőbe/mélyhűtőbe teszem (míg meg nem keményedik), és aztán nagy lyukú sajtreszelőn ráreszelem a rebarbarás gyümölcsökre. Irány a sütő, 180 fok, kb. 40 perc, ha pirulni kezd a tészta, kiveszem. Kicsit hagyom hűlni, aztán nekieshet a család! 

ui.: Ma vettem a kertészetben egy nagy cseréppel, de azt mondták, nem ajánlják a balkonra, mert nagy helyre van szüksége, hogy bokrosodhasson,  amúgy meg nem igényel szinte semmilyen gondoskodást (szeretjük!!!!), és gyorsan szaporodik, nő, így megy a telekre, aztán majd meglátjuk...