Postaláda

A fiúk imádnak levelet kapni, a szó hagyományos értelmében. Nekik mindegy, hogy képeslap, gáz-számla, APEH-es rémálom, szórólap...., csak legyen valami a postaládánkban. Mivel a kor halad, a postaláda egyre ürül....

Varró Dániel: Miért üres a postaláda mostanába?
(részlet)

Nem tudom, hogy mostanába
Miért üres a postaláda.
Megy az ember oskolába,
Belekukkant, belenéz:
Se képeslap, se levél.

Postás bácsi, mondja, drága,
Hol csatangol mostanába?

Új ficsúrok, asszonykák
Nekem, kérem, azt mondták,
Mostanában más a módi,
Nem divat már futni-lótni.

Én hallgattam az intelmekre,
Felköltöztem az internetre.

Untam is már lótni-futni,
Meg hát aztán, tetszik tudni,
Délutánra általában
Átkozottul fájt a lábam.

Mer' azelőtt minden háznál
Személyesen kint termettem -
Mostanában moccanom se köll, hogy
Itt lakok az internetben.

Azóta a levelek
Nem hevernek kupacban,
Levél helyett üzenet,
Bélyeg helyett kukac van.

Lábam nem fáj, még ha fáj is,
Létezésem virtuális.

A nevem is más lett, rám a
Régi név már nem illett,
Nem hívnak már Gálnak, Pálnak,
Hanem hívnak Emilnek.

(Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen, Magvető Kiadó, 2003.)


Kiss Ottó: A postás

Tegnap este nagypapa megtanult ímélezni,
ma reggel meg, amikor csengetett a postás,
nem akarta elhinni, hogy csak úgy ajtót nyitunk,
és meg se kérdezzük tőle a jelszót.

(Kiss Ottó: A nagypapa távcsöve; Móra Könyvkiadó, 2009.)