Ahogy Áron látja

Az óraátállítás után volt egy hét, mikor a gyerekek még nem álltak át, és fél 6 helyett fél 7ig aludtak. Ez nálunk nagy szó. Péntekről szombatra virradó hajnalban viszont a gyerekek bioritmusa átzökkent, és 6kor már tele volt az ágyunk a Háromgyerekkel. Hogy nyerjünk egy kis időt, bekapcsoltunk egy mesét, mely általában 20 perc szundira ad még lehetőséget, de aztán kitör az éhséglázadás.
A mesében két lökött fickó különféle állatokkal ismerteti meg a legkisebbeket, ugrálnak, énekelnek, pocsolyába zuttyannak, nem egy IQ-tréning, de hajnalban megteszi. Félálomban hallom, ahogy a két fickó "rávezet" az aznapi témára: egyre jobban és összetéveszthetetlenül felismerhető egy kiskutya képe, s közben folyton folyvást éneklik, hogy "Ki volt az ott?????? Ki volt az, akit én láttam????"
Berci pár másodperc után rávágja, hogy "kutya". Áron hallgat, a fickók csak ismételgetik a kérdésüket, majd egy perc elteltével Áron is felel a kérdésre:
-Én már azt hittem, hogy kaméleon, mert olyan sokáig keresték, kérdezték, hogy biztos beleolvadt a környezetébe.