Kányádi Sándor és Gryllus Vilmos

Külön-külön is garancia a mélyből fakadó szépségre, node együtt leírhatatlan ötvözet született/születik már 20 éve. Legutóbb a Lauderben léptek fel együtt a Könyvünnepen, december elején. Sándor bácsit hívták, ő pedig mi sem természetesebb ennél, 85 évesen boldogan jött, ingyen, mosolyogva, rengeteg történettel a tarsolyában. Életem egyik legszebb órája lett volna, ha a koncert közben nem azon fortyogok és aggódom, hogy:
- Árcsi, aki 10 perc után meglépett az ölemből, mi a frászt keres Sándor bácsi háta mögött a színpadon???
-Árcsi, aki miután kétszer leejtett valamit a kezéből, s így elküldtek Sándor bácsi háta mögül, jobbnak látta Vilmos körül sündörögni, leginkább a sarokban letámasztott csellót szemrevételezte, az meg billegett, én meg görcsöltem, hogy mikor csapja agyon másodszülöttemet.
-Kinek a számzáras bőröndjén tekergeti angyali Áronom a kódot. Ki és ki fogja-e nyitni valaha a táskát? Mi lehet benne? Árcsi végül kiszedi-e, bármi is legyen benne????
- Hogy lehetek ennyire lúzer, hogy egy zsúfolt teremben a negyedik sor közepére sikerült beülnöm a Háromgyerekkel, ahonnan esélyem sincs Áron mellé libbenni a színpadhoz, és visszarángatni őkelmét a negyedik sor k.tömött közepibe........
-Végre elkapta villogó tekintetemet, habzó, vicsorgó ábrázatomat, és leolvasta egyértelmű jelzésemet, hogy GYERE AZONNAL VISSZA, de gyermekem egy légies "nem" után folytatta ámokfutását.
-Miért nem gondoltam előre, hogy nem szabad elindulni Kányádi-Gryllus koncertre Xanax nélkül?????
Éljen a kultúra!