Kihasználtuk az októberi hosszú hétvégét egy nagylétszámú váraszói horgászatra. Gyuriék is három gyerekkel, mi is, plusz Namuval és Vadival támadtuk a tavat. Három nap, három éjjel tartott a csata, de be kell lássam, most a halak nyertek. Két süllőn kívül gyakorlatilag moccintásunk sem volt. Még a törpék is csak ímmel-ámmal akadtak a horgainkra.
Szerencsére az egyik süllőt Bobek akasztotta, már az első napon, ezért az ő képén a vigyor kitartott hazáig.
A köménymag éjszakára is kint maradt (majd éjfélig), a másik süllő egy ilyen alkalommal került horogra, de az igazi fogást csak az erdei vadak felvonulása jelentette azon a 4 km-en, ami a szállásunkhoz vezetett az erdőn át. Láttunk vaddisznót, szarvast, nyulat, kicsit, nagyot, félénket, bátrat.
Szóval zsákmánnyal kevéssé (leszámítva egy nagy kosár őzlábgombát...), élménnyel gazdagon megrakodva tértünk haza.
Én már alig várom a tavaszt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése