Mogyoró

Berci megkezdte az óvodai pályafutását a Boldi és Áron által kitaposott úton. Érdekes adat, hogy immáron minden óvónéni elmondhatja magáról. hogy jár(t) hozzá Vargagyerek.

Berci nagyon várta már, hogy Áron óvodájába járhasson, így nagy örömmel ment az ismerekedős napra is, ahová Dóri kísérte. Némi praktikus anyai nyomásra választotta Berci a labdát ovis jelnek, ami azért jó, mert Boldié is az volt, és könnyű 137 alkalommal belerajzolni egy ruha címkéjére. A választás közben Dóri kaján örömmel nézte, amint a rutintalan egygyerekes egy "lépegető exkavátor - nyergében bajszos kun legénnyel" jelet engedett választani a gyerekének. Lúzer...

Az első igazi ovis napon a négy fiú elindult az anyuban sült pogácsával az oviskolába. Boldi, mint tapasztalt öreg, átfogta Berci vállát a lépcsőházban, és miközben bandukoltak lefelé, imígyen oktatta Bercust:

- Berci! Az óvodában szót kell fogadni! Ha egy játékot akarsz, amivel valaki játszik, akkor kérd el tőle, de ha nem adja oda, akkor menj odébb! Senkit nem szabad megverni! És tanulj meg beszélni, jó? Érted?

- Étem.

Aztán beértünk, utat vágtunk a síró kiscsoportosok között, és mielőtt könnyes búcsút vehettem volna Bercitől, az elhúzott a konyhasarokba játszani Áronnal. Nagy nehezen azért visszarángattam, de így is 10 mp alatt végeztünk az ismeretek átadásával és az érzelgősséggel.

Délután, mikor Dórival megjelentünk, azzal fogadtak minket, hogy Berci szuper ovis, játszik, jól eszik, aranyos, de van egy kis baj: alvás helyett járkál, és piszkálja a többieket, valamint kétszer kereket oldott, a konyháról hozták vissza a csoportszobába.

Mi meg az anamnézisban azt írtuk le diszkréten, hogy egyedül alszik, ami szent igaz, de azt nem tettük hozzá, hogy azért alszik egyedül, mert egyébként felpiszkálja a többieket. 

Este beszéltem Bercus fejével, meg másnap reggel az oviban, és megértette: azóta, ha altatás van, akkor vagy alszik, vagy csukott szemmel pihen a helyén.

Amikor érte megyünk, már (még) ébren szokott lenni, és amint meglát minket, odaszalad és anya nyakába ugrik, és nem is nagyon akar lejönni onnan, de mikor kérdezzük, hogy jó napja volt-e az oviban, akkor mindig azt mondja, hogy igen.

Szóval egyelőre minden ok.