Hétvégénk tervezetten a nagy büdös semmittevés jegyében telt. Péntek délután a beígért kánikula elől tetőtéri otthonunkból a telekre menekültünk, s mivel 35 fokot jósoltak, leginkább fürdőruhákból és rövidgatyákból állt a poggyászunk. Ehhez képest, bár péntek este fülledt meleg volt a Dunakanyarban, szombat hajnalra már nyoma sem volt a nyárnak, egész nap borús volt az ég, 10 percenként eredt el az eső, és bármilyen hihetetlen, sokszor fáztunk (míg 30 km-rel odébb olvadt Budapest).
Amikor éppen nem esett, a kertben molyoltunk, szigorúan nem mentünk sehova sétálni, se kirándulni, se játszótérre, se emberek közé, magunk voltunk, s élveztük minden percét.
A fiúk is imádják Bogdányt, Áron mikor megérkeztünk, elkezdte simogatni a ház falát, s kérdezgette:
-Szia ház. Nem fáztál, amíg nem voltunk itt az esőben, szélben? Nagyon szeretlek.
1 megjegyzés:
De szép gondozott ez a kert és terasz, mintha mindig itt lettetek volna. Jó nyarat kívánunk és most még szép hétvégéket.Puszi, Mária N.D.
Megjegyzés küldése