Légvár

Ezek a törökök egyszercsak találtak valahol egy 300 nm alapterületű felfújható ugrálóvárat, felfújták, a mi gyerekeink meg ugrándoztak benne. Ezzel nem is lett volna baj, hacsak azt nem számítjuk annak, hogy Áron a lecsúszás helyett egy méretes fenékrehuppanással indított, amiből aztán néha félszaltó előre lett, nyakszirtre érkezéssel, de megúszta. Azt már kicsit nehezebben dolgoztuk fel szülőileg, hogy a más szülők által egész napra lepattintott orosz gyerekek ugrabugráltak a többi gyerek feje fölött ön- és közveszélyesen. Pl. itt a csúszdán a zöld hurkáról Tarzanoztak át a kékre, ami mellett viszont már a puszta föld volt mintegy 2-3 méterrel lejjebb. A mi fejünkre szartak, mikor szóltunk, így próbálkoztunk a rájuk vigyázóknál is, elvégre mégiscsak rájuk vannak bízva a gyerekek, de ők meg azt mondták, hogy nem szólhatnak rájuk, mert ők VIP-es gyerekek. Jaaaaaaa, szóval értük nem kár! - csudálkoztunk Dórival, mire aztán nekik is leesett a tantusz, hogy az orosz oligarchák attól is idegesek lesznek, ha gipszes-VIP-es gyereket kapnak vissza.

De szerencsére a mi gyerekeinknek nem lett bajuk, és délidőben hálásak voltunk azért, hogy központilag engedték le sziesztára a várat. Itthonra is akartunk egy ilyet, de sajnos nem fért be a kézipoggyászba.