Sziklás

A megint tavasz kicsalt minket vasárnap a hidegkúti reptérre. Gyönyörű napsütés, lelkes gyerekek, mi kell több. Megmásztuk a reptér innenső végén lévő dombot, bár Berci itt-ott visított az előtte tornyosuló sziklaszirtek és a mögötte tátongó mélységek miatt, de azért csak felmásztunk. Boldival lefele jövet láttunk egy akkora kövér zöld gyíkot, hogy kaméleonnak is elment volna, de elcsípni - hál istennek- nem sikerült.

Hazafelé a fiatalok kissé elfáradtak, egy rövid ideig sikerült három síró gyereket produkálnunk, így aztán a szembejövők furcsán néztek, de megnyugtattuk őket, hogy a reptér szörnyű látványának elviseléséhez nekik is jól jön majd a kötélideg.

Az ebéd így is csak félig sikerült, mert a gyerekek olyan fáradtak voltak, az altatás meg félig se, mert addigra pedig átestek a holtponton.