csütörtök, április 19

Isten, a dínók kihalása és az óriás

A minap lefekvés előtt beszélgettem Áronnal az ágyban. Mivel Áron folyamatos szómenésben szenved, bekapcsoltam a diktafont, aztán csak figyeltem, bár a végére így is elvesztettem a fonalat. Hogy lehet ennyire szerteágazó és fésületlen egy gondolatmenet? Biztos ott van mögötte a logika, s fel lehetne göngyölíteni a gondolat-fonalat, de minek, ez így gyermekileg tökéletes. A téma: isten. A kérdező: apa. Aki mindenre tudja a választ: Áron.

- Van isten, vagy nincs?
- Előbb volt, most meg nem.
- Mikor volt isten?
- Amikor mindent megteremtett.
- És az isten hogy teremtette meg a világot?
- Hát úgy, hogy létezett csak mi addig nem léteztünk, nem tudom hogy hol voltunk addig, de nem léteztünk, addig még fent voltunk az égben és utána isten megteremtett minket. Mer hogyha nem lenne isten, akkor nem lenne ember se. Bízzál abban.
- Honnan tudod, hogy az isten teremtett meg mindent?
-Hát onnan, hogy istennek van egy varázspálcája, elöl van egy csillag mint egy igazi varázslónak, csak ez kisebb, mert az isten az kicsi, és ott van egy csillag rajta és úgy tud varázsolni, hogy amit mond az isten, azt csinálja a varázspálcája.
- Úgy teremtette meg a világot varázspálcával?
- Hogy most a vulkánok 1 percet ne legyenek, és 1 percen belül a vulkánok elromoljon, meg a dínók kipusztuljanak.
- A dinók kipusztultak?
- Igen, onnan tudom, hogy...,hogy,... hogy nem tudom, hogy pusztultak ki inkább. Úgy pusztultak ki, hogy nagyon öreg dínók voltak. Mer' azok nagyon lassan tudnak menni.
- És utoléri őket a kipusztulás?
- Nem, hanem kipusztulnak, ha még egy szülinapjuk lesz.
- Szóval te hiszel istenben?
- Te is most már?
- Nem, én még mindig nem.
-Miért? Mikor hiszel istenben? Apa, hogyha adok neked két kétszázast, akkor higgyél az istenbe.
- És honnan van kétszázasod?
- Onnan, hogy van a zsebpénzem.
- Honnan?
- Jaj, a borítékomban, te buta. A dolgozásért.
- Neked miért jó, ha én hiszek az istenben?
- Hogy anya ne legyen szomorú. Én azért akarom, hogy higgyél az istenben, mert nagyon szeretem az istent. Ő magát nagyra varázsolja és ő a barátom.
- Nem az Artúr?
- Artúr is a barátom, csak őt jobban szeretem.
- Te szoktál beszélgetni az istennel?
- Nem, csak mikor az égbe nem léteztem csak mindig azokat álmosodom, hogy valamilyen filmet megnézek, valami félelmeteset, és mindig az a fejembe lesz, és azért fordulok arra, azért takartam be magam most fejig, hogy ne lássam azt, de én az óriásat most nagyon szeretem, mert a Boldi még abban is hisz a kő-papír-ollóba , hogy ez egy nagy mérges fa, és én azt állítottam, hogy ez a nagy mérges fa kijött, de az óriás a barátom volt és az óriás legyőzte és az óriást azt nagyon szeretem...
-Köszönöm az interjút.


Nincsenek megjegyzések: