Én rajzoltam

Boldi 2 hete azzal jött haza az iskolából, hogy indul a szavalóversenyen, ráadásul már választott is szavalni-valót:

Kányádi Sándor: Ha a napnak.

Ha a napnak lába volna,
bizonyára gyalogolna.
Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
s leülne, ha elfáradna,
ide mellénk, a kispadra.

Kérges kezét térdre ejtvén,
merengene a holdas estén.
Úgy várná be, szépen ülve,
hogy őt a föld megkerülje.


Mikor kérdeztem, hogy miért pont ezt a verset választotta (szerintem remek döntés), azt felelte, hogy mert neki ez a legszebb, hiszen ami egy napocskáról szól, az csak szép lehet. Nagyon büszkék voltunk Boldira, hogy magától jelentkezett, remekül választott és lelkesedett. Még az sem szegte kedvét, mikor kiderült, hogy új verset kell választania, mert:
-a napocskás túl rövid
-lehet, hogy a Hanna mondja majd.

Először ajánlották neki a Három széklábat, de azt 2 nap alatt visszatapsoltuk, mert
-nem kedvenc
-évek óta énekeljük, és Boldi 2 versszak után dalra fakad, ami nem túl előnyös egy szavalóversenyen.

Végül kikötöttünk Majtényi Erik egyik versénél, amit Boldi szintén nagyon szeret, bár szerintem az első választása lett volna az igazi.

Majtényi Erik: Én rajzoltam

Rajzoltam egy ügyes házat,
Rája ablakot is hármat.

Az egyiken kinézek,
A másikon benézek.

Az egyiken kitekintek,
Kint az utcán látok mindent.

A másikon, ha benézek
Szekrényt látok, asztalt, széket.

Harmadikkal mit csináljak?
Odaadom nagypapának.

A postás, ha újságot hoz,
Ott köszön be nagyapóhoz.

Nagyapó majd elveszi,
Pápaszemét felteszi.

Olvashat, mert van fény elég,
Nem rontja a fáradt szemét.

Hiszen az az ablak jó nagy:
Én rajzoltam nagyapónak.