A nyarat idéző napsütötte estéket és új asztalunkat kihasználva (hétvégére komoly a havaseső???), valamint a gyerekek kezdeményezésének eleget téve a teraszon vacsizunk, hurrá. Nagy öröm ez mindannyiunknak, meg azt hiszem "élvezi" ezt párszáz-méteres körzetünkben mindenki.
Ez a nagy teraszélet egy sor újabb szabály elé állította a Háromgyereket: pl. nem kurjongatunk le három emelet magasból a kertben sétáló embereknek (bár előre köszönni egyéb esetben igen dicséretes dolog); egy integetésen kívül nem köszöntgetünk nagy erőkkel és voluméval a szomszédos telken álló ház szintén harmadik emeletének teraszán ácsorgó Annipanni-papájának (bár nagyon örülünk, hogy kiszúrtuk, amint virágokat ültet), vacsora közben itt pláne nem állunk fel a székre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése