A mai nap maga volt a poklok pokla. Berci a fejlesztő foglalkozáson ámokfutott, pörgött, hisztizett, ütött, harapott..., a végén feladtuk, és hazajöttünk, pedig nem szoktunk meghátrálni. Itthon folytatódott az őrjöngés Áronnal, civakodás, kiabálás...., közben egész nap lüktetett a fejem. Fél 4 volt, mire sikerült elaltatnom a fiúkat, addigra túljutottunk számos lelkizésen, kiboruláson, fenyegetésen...., aztán jött az esti etap, amikor is Bercus a hupilila monoklija alá beszerzett egy újabb (még) pirosat Áron ismételt és hathatós közreműködésével. Mire este 7re VP és Boldi hazaértek, a lakás hadszíntérre hasonlított, én pedig egy leharcolt hadifogolyra. Fürdetés, vacsi, s közben igyekeztem minél pontosabban vázolni VP-nek, hogy milyen nap van a hátunk mögött, és hogy teljesen tanácstalan vagyok Bercus kezelhetetlenségével és Áron agressziójával kapcsolatban.
Este fél10 lett, mire elcsöndesedett a lakás, beültem egy kád vízbe, a fejem még mindig lüktetett, teljesen kimerültem. Mielőtt nekiláttam volna a 10 órás teregetésnek, körbejártam a fiúk ágyát, mindegyiknek adtam egy jóéjtpuszit. Árcsi félálomban megszólalt:
-Az a legjobb, hogy te létezel.
2 megjegyzés:
Nem semmi <3 ... sok erőt kívánok Neked Szuperanyu !!!
ès ettöt a mondattól minden bajod elmult,,,,,,,,,,,,, Kere
Megjegyzés küldése