Múlt hét szombaton megrendeztük az éves csuszapartit, ami nem jelentett túl sok jót családom fogyózó tagjainak (és nekem sem, mert én alapból nem szeretem). Apukám szerint verhetetlen vagyok túróscsuszában, pedig semmi extrát nem teszek bele, azokból viszont nem spórolok! Azt gondolom, hogy ha már egyszer túrós csuszára szánja az ember a gyomrát, akkor tök mindegy, hogy 15 vagy 30 dkg szalonnából készül rá a pörc, túróból sem érdemes fél kiló alatt vásárolni, és tejfölből is rázúdul minimum másfél a nagyobbik pohárból. Egy évben egyszer megbocsátható.
Hogy valami reform is legyen a koleszteringyilkos vacsinkban, bazsalikomos-szerecsendiós sütőtöklevessel indítottunk.
A csuszaparti pókerpartiba fulladt, és legnagyobb meglepetésemre Áron is ügyesen játszik már, igaz a pókerarcot még gyakorolnia kell.
1 megjegyzés:
Nagyszerű képek. Judit Péterre vetett boldog tekintete is utolérhetetlen.
Sikeres,emlékezetes vacsora lehetett.
Puszi, M.A.N.D.
Megjegyzés küldése