Árcsi pecsétjei

Áronunk ovi szempontjából "elromlott" az idén. Állandósult a reggeli "itthon akarok maradni" hiszti, az oviban a "haza akarok menni" pityergés és "egy falatot sem eszem" durca, pedig Áron volt az egyik legvidámabb és legjobban evő szitakötő a csoportban, rengeteg barátja van, az óvónénik is imádják. Mi van az Árcsival mostanában? - kérdezi mindenki, aki az ovi felé jár.

Szerintem: ember legyen a talpán, aki jól érzi magát egy folyamatosan taknyolós, köhögős, lázongós, hányós tél után; ezenkívül itthon lenni jó, ráadásul a kistesó is felnőtt Áronhoz, órákig játszanak együtt; az is igazságtalan az élettől, hogy míg Áronnak mennie kell, Berci marad; valamint Árcsi hipochonder akkor és oda hány, amikor és ahova akar, ha valaki megemlíti, hogy sápadt, máris ráerősít és olyan ábrázata lesz egy percen belül, hogy a tapasztalatlanok legszívesebben rohammentőt hívnának hozzá.......

Ok van elég, már csak megoldás kellene, hogy Áron újra a legvidámabb ovis legyen.

Múlt héten bevezettünk egy amolyan zsetonrendszer féleséget. Ezt a jutalmazási, motiválási formát sokszor használják figyelemzavaros-hiperaktív, magatartászavaros, autista gyerekeknél, és bár én azt gondolom, a mindennapi életben csínján kell vele bánni, bizonyos esetekben igen hatékony módszer. A zsetonrendszer lényege, hogy a gyerek a kívánatos viselkedéséért kap egy zsetont, amit később valódi jutalomra válthat be, a jutalom tárgyi (de jó esetben szociális megerősítés is kíséri) és késleltetett (valahogy így működik az is, mikor a munkánkért pénzt kapunk, amit a boltban beválthatunk csokira, pezsgőre, ruhára....). Áron esetében mindez: szerettük volna, ha újra szépen eszik az oviban és nem éhgyomorra érkezik haza délután 5kor. Árcsi választott magának egy füzetet (vadállatos borítóval, nagyon tetszett neki), én pedig vettem neki állatos nyomdát. Megbeszéltük, hogyha "vidáman" ebédel az oviban, akkor az óvónéniktől kap egy pecsétet a füzetébe, 5 pecsétet pedig beválthat valami ajándékra itthon. Hangsúlyoztam, hogy nem kell magába tömnie azt, amit nem akar, csak jókedvűen kóstolgatni. A módszer bevált, Árcsi újra szeret ebédelni az oviban, gyűjti a pecséteket, itthon pedig átadjuk neki a megérdemelt jutalmat, jelen esetben egy szuper kis úti társasjátékot, amiről majd külön bejegyzés születik nemsokára.

Azt gondolom, jelen esetben használható ez a módszer, viszont az ilyen külső motivációs eszközöket nem szabad feleslegesen és túlzottan alkalmazni, főleg akkor nem, mikor a gyerek belülről fakadóan (ezt "intrinzik motivációnak" hívják pszichológusék) szeret valamit csinálni. Pl. elég nagy baklövés, mikor egy szívesen rajzoló gyerek csokit kap a műveiért, vagy ha pl. Boldit egy judo-verseny után (amit szeret, és önszántából, szívesen vesz rajta részt) tárgyilag, ajándékokkal halmoznánk el. Ilyenkor egy idő után a belső érdeklődés csökken, és a gyerek már nem leli kedvét abban a dologban, amit eddig olyan szívesen és magától végzett. (?: Kell-e csillagokkal bombázni a jól teljesítő kisgyerekeket a suliban minden hibátlan feladat után? Egy idő után a csillagokra fog gyúrni, és nem azért ül le a könyve mellé, mert a logikai feladványok izgalmasak........, de ez csak az én véleményem....)

Első hetes pecsételésünk tehár sikert aratott. Ma indult volna a második forduló, de Árcsi már 10kor itthon volt, mert levágott egy gigahisztit az oviban, közben köhögött, hányingere lett és hőemelkedése... Itthon 10.05kor a lázmérő 36.5-öt mutatott, és az egész délelőtt folyamán 3szor köhögött. Délután elvisszük orvoshoz, mert én is látom, hogy nincs minden rendben, de azt gondolom, Árcsi rátesz egy lapáttal az ovi közelében. Van még min dolgoznunk.....