Kányádi felnőtteknek

Valamelyik este nem tudtam elaludni, és elkezdtem verseket olvasgatni különféle oldalakon. Belefutottam egy-két Kányádi remekműbe, rövid, ütős, dallamos...

Álom

Furcsát álmodtam az éjjel:

két csikót fogtam kötéllel,

két gyönyörű pejcsikót.

Szárközépig érő fűben

nyargalásztam velük, mígnem

egyik csikó elfutott.

És a másik, akin ültem,

azon nyomban, mint egy isten

olyan lánnyá változott.

De otthagytam - most sem értem -,

és kergettem egész éjjel

azt, amelyik elfutott.

1962

Ballada

Guggol a kúton a gyerek,
kezében kortyol a korsó.
Kék szárnyú pillangó libeg
a kút fölé. - Jaj, a korsó!

Koccan a korsó, csobban a

víz, - azon mereng a lepke:

a gyűrűző vízre szálljon-e,

vagy a cserepekre.

1961

Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam;

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik - most, hogy emlék -,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

1959

Kaland

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki előtt megilletődve
és botladozó nyelvvel
hajthatná meg magát az ember
s lódítaná: régóta várja már

ha valami gyönyörű nőnemű halál
ha jönne
aki szemérmesen földre
sütött szemmel belém karolna
és vinne - én vinném forogva
átal a táncolók nyüzsgő forgatagán

ha valami gyönyörű nőnemű halál
s mire
észrevennétek már jó messzire
járnánk jótékony harmat
lepné be örökre nyomunkat
ha valami gyönyörű nőnemű halál

na nézd csak mondanák egymás között

azzal a kis
valakivel a vén hamis
ki hitte volna - megszökött

1975

Isten sírján

Ültem az Isten sírján,

megkönnyebbülten:

enyém a lelkem s irhám,

megmenekültem.

Fölálltam, s visszarogytam,

nem volt ahová mennem,

erőm se volt, a harcban

megöregedtem.

1967