vasárnap, március 6

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, és nem mozdulunk!

Szombaton és vasárnap is megsétáltattuk a kicsiket, míg Namu szórakoztatta Boldit. Van még mit fejlődniük séta terén! Boldival annak idején legyalogolhattam a térképről mindenféle zokszó nélkül, bezzeg a kisöcsik pár lépés után nyávognak, Árcsi érdekes lábzsibbadásról számol be, Berci pedig torkaszakadtából üvölt, hogy vegyük fel, vagy leül a jeges út közepire, és nem mozdul. Márpedig egy gyerek tanuljon meg gyalogolni, volt élet az autók előtt is, sétálni, kirándulni nagyszerű dolog. Szombaton a fiúk kb. 3 km-et tettek meg, de hazafelé már buszoznunk kellett. Vasárnap a közeli kertészetet céloztuk meg, oda-vissza szűk 2 km, ami igazi kihívás kizárólag a kerítéseket mászva.





2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez aztán az elkerülés! Nálunk is minden séta a kertészetbe vezet. Szerintem pár perccel utánatok értünk oda tegnap. Legközelebb egyeztessünk!!! ;-))
puszi
Gyárfás Andi

Névtelen írta...

Melyik kerítés a kedvenc "járóka"?
Puszi, M.D. (Ismerős a benőtt fa).