Az utolsó hét

Csütörtökön elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy felhívjuk Boldi kezelőorvosát, és jelezzük, jövő hét végén letelik a hat hetes vízszintes életmű, jó lenne újra lábra állni, ha a doktorúr is úgy látja jónak. A szokásostól eltérően, most nem volt túl kedves a doktor, sietős volt és szűkszavú, csak annyit mondott, hogy jövő csütörtökön állítsuk itthon tapra a gyereket, és próbálgassuk a járást, majd pár hét múlva meglátjuk, mennyire "beszűkült" a gyerek mozgása. 3 hete, mikor utoljára találkoztunk, ígért röntgent, vizsgálatot és segítséget, mert a szavaival élve "ne lepődjön senki meg azon, ha a kisfiú elfelejt járni". Ezzel szemben ez a csütörtöki telefonos tanácsadás nem volt túl meggyőző, megnyugtató, igazából nem is tudom hova tenni a dolgot. Nem hagytuk annyiban, VP elővette a rámenősebb apatigris énjét, és jövő csütörtökre kényszerrandit szervezett a dokival, mondván, nekünk igényünk van arra, hogy mielőtt járatnánk Boldit, egy szakavatott szem/kéz nézzen rá/tapintsa ki, hogy minden izom, csont a helyén van-e, hogy ha kezdetben fájna neki a terhelés, ne magunkban ijedezzünk itthon.... Komoly sérülés, ezt minden fehérköpenyes hangsúlyozta, akivel találkoztunk, az elmúlt másfél hónapunk erről szólt, egy sima tüszős mandula után is visszaviszem kontrollra..., tele vagyunk kérdésekkel a közeljövővel kapcsolatban, hogy mit és mikor szabad újra.... A röntgent nem erőltetem, ha funkcionálás közben rendben van Boldi lába, külön sugárzásnak nem szívesen tenném ki, másfél hónap múlva úgyis ott az MR. Én valahogy ezt úgy képzeltem el, hogy a 6 hetes fekvés után a kórházban a kontrollt követő első lépések egy gyógytornászhoz vezetnek minket, aki megmondja, hogy mit és hogyan csináljunk az elkövetkezendő hetekben.

Mivel nem voltunk biztosak abban, hogy ezek után a kórházban minden segítséget meg fogunk kapni ahhoz, hogy Boldi maradéktalanul és mihamarabb felépüljön, felhívtuk Editbarát gyógytornászát, és konzultáltunk vele. Ugyanazt mondta, mint az orvos, csak volt ránk 10 perce, nyugtatott és informált. Közeli cél: lábra állni, és fokozatosan újra járni, majd megnézni, hogy mennyire "beszűkült" a mozgása, és esetlegesen azt korrigálni. Az áprilisi MR-vizsgálat pedig kideríti, hogy hosszú távon, a csont növekedésében nem lesz-e valami gubanc.

Egy hosszú és nehéz időszak végéhez közeledünk, nem is tudom mit írhatnék ide. Nagyon várom a csütörtököt!