Karácsony után háromnapos pasis kimenőt kaptunk Bobekkal, hogy Andriskáékkal kiegészülve elmehessünk síelni Kokavára. Andris Boldi ovistársa volt tavaly, idén már büszke elsős és mindketten a logopédus Edit páciensei "R"-ügyben. Amit ezek három napon keresztül összerhhaccsoltak az olyan volt, mint valami arisztokrata-képző.
Andris és Boldi minden délelőtt kb. másfél órát töltött azzal, hogy megbeszéljék a stratégiát:
- Én megyek elől a felvonóval! - mondta Andris
- Jó de én csúszok elöl lefelelé menet! - így Boldi
- De a végén engedj előre, ott az aljánál, mert én megyek be elöl a kapun.
És ezt a párbeszédet gyakorlatilag minden sorbanállás közben megismételték, kielemezve azt is, hogy ezt az előző körben hogyan sikerült megvalósítani. Mi meg Andris papájával (István) közben nagyokat derültünk ezen.
Mivel csak a legmelegebb napon kúszott a hőmérő higanyszála -10 fok fölé, ezért rendszeresen mentünk forró csokit és forralt bort inni a hüttébe. Itt állandóan lobogott a tűz a nyitott kandallóban és az árakről csak annyit, hogy egy forró csoki-forralt bor- hot dog - sztrapacska - sült krumpli kombó került 5 €-ba.
Esténként is kimentünk még egy két órácskára a kivilágított pályára síelni a fiúk nagy örömére, így aztán nem csoda, ha esténként Boldi úgy aludt el, mint akit agyonvertek.
Túl sok kép és videó nem készült, mert ahhoz keveset sütött a nap egyrészt, és lefagyott volna a kezem másrészt, de azért itt egy kis esti lesiklás Bolditól:<
2 megjegyzés:
Te jó ég!!! Mennyivel megy ez a gyerek??? Mit itattatok vele, biztos, hogy csak forró csoki volt abban a pohárban;))) Én már attól is hányok, hogy nézem, hogy száguldozik... (Igaz, ami igaz, én még sosem síeltem...:)))
Egy szó, mint száz: olyan ügyes ez a gyerek, hogy...!!!!!
Sok puszival,
Kriszti
Élvezet volt végre végigkísérni ezt a szép lecsúszást, és a felvétel is megvan. Nem mint engem Svájcban üres fényképezőgéppel kaptak többször is lencsevégre az ottani "barátok", amikor igyekeztem lecsúszni a havas meredek lejtőkön magyarországi tapasztalatok alapján...jót mulathattak, én meg pironkodtam, hiába...(18 éves voltam akkor). Örülök Boldi biztonságát látva.Puszi, M.D.
Megjegyzés küldése