Balszerencsés nap

A múlt szerdai fosch nap volt, de igazán.

Reggel elindultunk, hogy csapunk egy jó napot, beszerveztük Benit, hogy visszük a csúszdaparkba, az idő jó volt és erre tessék.

Az RC parkolójába menet elbambultam és bevonatoztam egy terepjáró után, ohne parkolójegy. Leparkoltam, aztán próbáltam intézkedni. Először mint Mr Bean (1:30-tól) próbáltam kocsi nélkül parkolójegyet szerezni, de aztán végül az üzemeltetéshez fordultam, akivel sikerült megoldani a problémát.

Eközben Dóri a Kaisersben beállt a Legtöbbféle-Felvágottat-Vevő-Ember után a felvágottas sorba és ettől olyan zavart lett, hogy elfelejtette visszaváltani a nála lévő 3 db sörösüveget, de szerencsére a pénztáros néni előtt eggyel ez is eszébe jutott. Beugrottam segíteni: üvegeket belöktem az automatába, az kinyomtatta a blokkot, majd a cetli nem jött ki a nyíláson. Ott álltam és piszkáltam a nyílást, mire nagy nehezen kiimádkoztam a cetlit, addigra Dóri is sorra került.

Árcsi még hisztizett egyet a pékség előtt, így ketté váltunk, én három gyerekkel elindultam a kocsi felé, majd a kocsival kifelé, remélve, hogy útközben felcsípem családom maradékát. Természetesen elkerültük egymást, 10 perc bolyongás a teremgarázsban (Dóri, Árcsi) ill. a kinti parkolóban (én, Boldi, Beni, Berci), természetesen a mobil otthon.... Aztán egy sikeres családegyesítés után kimenekültünk végre az RC-ből, de csak röviden, mert Áron kabátját ottfelejtettük a közértben. Rohanás vissza, persze meglett. Irány végre a csúszdapark.

Ott aztán kezdődött a nagy csúszkálás, de csak addig, míg Beni az egyik pihenőnél azt mondta: Rosszul érzem magam, szerintem mindjárt hányni fogok. Nem tévedett.

Gyerekeket fellapátoltuk, irány haza. Benit visszaadtuk az aggódó szülének, mi meg mentünk haza. Délután Dóri eltörte a kedvenc dísztárgyát, majd közvetlen ezután a spájzban nyakába esett és felrobbant egy doboz üdítő, jutott mindenhova...., mindeközben én a MOM Parkban próbáltam megvenni a régen kinézett síelő-aláöltözőt, de az utolsó darabot lényegében a kezemből vette ki egy vásárlótárs.

Ezután már csak ültünk otthon és vártuk, hogy vége legyen a napnak.