Krupp télen-nyáron

Hú, nagyon-nagyon le vagyunk maradva a blog-írással, beszippantott minket a nyár, bocsátassék ez meg nekünk. Mielőtt teljes erővel belevetettük volna magunkat a nyaralásba, ami már 4.hete zajlik, Bercus nagyon ránkijeszett. Az időzítés nagy mesterei vagyunk, már ha betegeskedésről van szó. Július elején VP és Boldi törtitáborba mentek, Berci pedig kruppos lett, 9!!!!!! napig köhögött, fulladt, nehezen vett levegőt. Az első két napot együtt csináltuk végig VP-vel, és már akkor is kórház-gyanus volt az eset, aztán egyedül maradtam a két kicsivel, és a krupp nem akart elmúlni. Minden éjjel roham, és nappal is nehézlégzés. A 4. éjszaka után már bőgve ébredtem (2 órás hajnali alvás jutott nekünk), és Bercus nem javult, sőt..... Tudtam, kórházban a helye (ezt addigra 2 orvos is tanácsolta), de azt is tudtam, hogy könnyebben kezelhető a krupp itthon, hisz a legfontosabb, hogy minél gyorsabban megnyugtathassam egy-egy rohamnál, ami kórházi környezetben sosem megy olyan könnyen..... , amúgy pedig nehezen tudok kétfelé szakadni, Bercust ápolni a kórházban ill. Áronra vigyázni otthon.

Emlékszem, hétfő éjszaka volt a mélypont (akkor már 5. napja volt rosszul), 2 szetroidos kúpot kellett adnom Bercusnak, annyira fulladt, és hajnali fél hatkor újabb roham..... Fél nyolckor teljesen kétségbeesve hívtam a doktornéniket, és mondatm neki, hogy bár tegnap este jártunk nála utoljára, de az elmúlt éjszaka annyira megrémisztett, hogy szeretném, ha kijönne hozzánk a nap folyamán. Ezidáig, ha szteroidos kúpig fajultak a dolgok Boldival vagy Bercivel, az mindig és azonnal segített, igaz a legtöbb rohamnál sikerült nem eljutnunk erre a szintre. Nem szeretem gyógyszerekkel tömködni a skacokat, de vannak olyan esetek, amikor nincs más választás.

A doktornénink tündér volt, mondta, hogy 10 perc alatt befejezi az otthoni tennivalóit, kocsiba ül, és átjön hozzánk, mert ő sem nyugodt Bercus felől. 2 perc múlva újból csörgött a telefonom, a doktornénink kérdezte, hogy milyen párásítónk van, mert ha még nincs receptre kapható porlasztós fajta, amibe Salvus vizet kell tölteni (ami még a szúnyogcsípésre is hatásos), akkor beugrik a közeli gyógyszertárba, és hoz egyet, aztán majd másnap kifizetjük. 20 perc múlva nálunk volt, 15 percig szerelte a párásítónkat, és míg Bercussal kipróbáltuk, játszott Áronnal. Annyira kedves volt és empatikus. Mondta, hogy ez bizony kórházba való köhögés, de tudja, hogy sajnos sok tapasztalatunk volt már kruppal, és azt is elhiszi, hogy nem tudok kétfelé szakadni. Megbeszéltük, hogy ha Bercus újra befullad, akkor beadom neki a 100 mg-os kúpot (eddig 30ast kellett), és irány a kórház. Nagyon-nagyon-nagyon szerettem volna, hogy erre ne kerüljön sor, de VP-nek is szóltam, hogyha mégis mennünk kell, akkor jöjjön haza Boldival a táborból.

Bevallom, ha kihívom a doktort, szoktam hálapénzt adni, mivel nem az ő körzetébe tartozunk, és általában azonnal kijön, nekem meg így könnyebb kérnem. Kényes kérdés ez a hálálkodósdi, és a kórházban zsebbe-dugdosós műfajtól engem is ráz a hideg, de ezt most nem taglalom itt tovább...

Másnap anyukám elment a gyógyszertárba, hogy kifizesse a készüléket és aláírja a papírokat. Mondták, hogy legyen nyugodt, már minden el van intézve = a doktornénik visszament a patikába, és a hálapénzből kifizette a gépet. Vannak még ilyen emberek és orvosok, akik a zsebük helyett tényleg Hippokrátész-ra esküdnek fel! Örök hála Lilla néninek azért a délelőttért!!!

Az elkövetkező 10 napot non-stop párásítással töltöttem, amitől nagyon szexi rekedt hangom lett, meg légcsőgyulladásom, de a gyerek rendbe jött, és megkezdődhetett a maratoni nyaralás.

Anyukáméknak is millió köszönet az éjszakai műszakokért (is)!!!