Butalitás

Boldi, te olyan butális vagy!- ripakodott rá Árcsi Boldira, mikor Bobek kivette Áron kezéből a kisautót.

Hogy hívnak kisfiú?

Áron lovag vagyok, már kilenc hónapja!- felelte Árcsi.

Mende

Mendére voltunk hivatalosak Csabi - Boldi ovis barátja - szülinapi bulijára. A helyszín egy gazdaság volt, vagy hívhatjuk farmnak is, elképesztő méretekkel és a elképesztő élménytömeggel. Volt itt medencézés, vízibombával locsolás, traktoron utazás, foci, szalmabálán ugrálás és lovaglás is. A ló hátára még Áron is felült, sőt mondhatni nagyon vagány volt. Maga a ló egy lovastornára képzett türelmes darab volt, és a fiúknak különböző feladatokat kellett végrehajtaniuk a lóháton, amit ők boldogan teljesítettek. Elmentünk a méneshez is, ahol Áron szerelembe esett egy lóval, és hosszasan szimatolgatták egymást, sőt még csókot is váltottak. Indulás előtt még az oviscsapat a tyúkok segge alól kibányászta a tojásokat, megnézték a malacokat, megsimogatták a kisbirkákat, hogy aztán hazafelé a fiúk ájultan aludjanak az autóban.

Említésre méltó még az ebédre feltálalt birkapörkölt is, és azóta sem tudom, hogy a 2 darab meggyfalevél miatt volt-e olyan pörfekt. Szóval nagyon nagy buli volt.

Hány éves vagy?

Áront kedvesen megkérdezték a közértben:

- Hány éves vagy?

Mire Áron kiszedte a szájából a cumit és azt mondta:

- Hát, tizenkettő-fél-háromnegyed.

Diagnózis

Boldi és Áron orvosost játszottak. Boldi belenézett Áron torkába, kicsit gondolkodott és már kész is volt a diagnózis:


- Törökgyulladás! Naponta két kanál szemcseppet kell bevenni és meggyógyulsz!

Család

Berci, jön a családod!- s belépett Áron Bercus mellé a medencébe.

Minden nem lehet tökéletes

Fel tudnátok hangosítani, mert rossz a fülem, de jó a szemem! - mondta Bobek dvd nézés közben.

Dinnye

Miközben éppen olvasgattam valamit, Áron megtámadott:
-Szeretnék veled dinnyét enni! -Jó, megyek.- mondtam és jó szokásom szerint megpróbáltam eljutni a bekezdés végéig.
-De nem mozdulnak a lábaid! - háborodott fel Áron.

Áron az ablak mögött

Autópuceva

Egyik nap Bogdányból átugrottunk a balatoni Örvényesre, hogy Diáékkal strandolhassunk. A kezdeti lelkesedésnek Csongi hányása vetett véget, így még aznap visszatértünk a bogdányi bázisra. A balatoni indulás előtt alaposan kitakarítottuk az autót. Felhajtottuk az üléseket és meglepő helyeken találtunk meglepő koszokat. A belső munkálatokat nehezítette, hogy két lelkes segítőnk is volt. Kezdődhet az újabb koszolás!

Kopasz

Bár Bogdány nem világváros, mégis három fodrászat is működik benne. Közös ismertetőjelük, hogy alig lehet időpontot kapni, de mivel nagyon nagy lobonca volt már az összes fiúnak, így csak sikerült némi erőszakoskodás árán ollóhoz jutni. Íme a végeredmény:



Áron persze most is kihúzta magát a tutiból...

Popsik

A rekkenő hőségben csak a feltöltött kismedence és a 10 percenkénti kerti zuhanyozás tartott életben minket, de ehhez viszont nehéz volt állandóan átöltözni, így egy idő után a fiúk neglizsében (itt: hiányos öltözék) rohangásztak. Reméljük nagykorúságuk idején nem perelnek be minket a fényképek miatt...

Gulyás

Bogdányban valahogy mindig fölmerül az igény arra, hogy elővegyük a bográcsot, és abban főzzünk valamit. Az esetek 99%-ban ez a valami a gulyásleves. Ilyenkor a faluban megvesszük a hozzávalókat, a húson kívül, mert Bogdányban csak két hentes van, és sosem bízunk abban, hogy lesz ott marhahús, levesnek való, így aztán Pestrő' cipeljük a cuccot. Persze eddig még mindig kiderült, hogy fölöslegesen, de hát az ember ragaszkodjon a kényszereihez.

A Bordában megint volt gyönyörű marhahús, és amit még sosem láttam máshol, hogy itt a hentes készségesen föl is kockázza, ha kérik, vagy kicsontozza a csirkemellet. Ha közben sorállás alakul ki, akkor is szépen precízen kiszolgál, és teljesíti a kívánságokat. Az emberek meg kivárják, hiszen látják, hogy fontos dolgot csinál.

Na de vissza a gulyáshoz. A bográcsgulyás nálunk mindig nagy mennyiségben készül, így aztán még sose volt olyan, hogy ötösben ettük volna meg. Most Mária és Sándor dédik jöttek vendégségbe. Mielőtt megjöttek volna, a délutáni alvás alatt Boldival megraktuk a tüzet, megfonnyasztottuk a hagymát, megpaprikáztuk, beledobtuk a húst, kis őrölt köményt, feleresztettük, megittuk a második citromos Gössert is, és vártuk, hogy puhuljon a hús. Szerencsére volt rá idő bőven, ami kellett is, de végül csak elkészült a leves. Egy idő után Áron is

felébredt, és csatlakozott a főzőszekcióhoz, de ő szoros felügyeletet kapott, miután a legutóbbi gulyásfőzésnél a finisben egy marok lenyírt füvet vágott bele a bográcsba fűszer gyanánt.

Közben befutottak a szentlászlóiak, akik beszámoltak arról az érdekes tényről, hogy a mikroklíma náluk mintegy 6-10 fokkal hidegebb, mint Bogdányban. Míg a gulyáson az utolsó simításokat végeztük, addig Sándor dédi memorizott Bercivel hosszasan, míg Mária Áronnal pétanque-ozott.

Utána bekajáltuk a gulyást, lenyomattuk némi főtt kukoricával meg ribizlis sütivel, és jól éreztük magunkat. Este a dédik visszamentek fagyoskodni, mi meg maradtuk. Hát így kell ezt csinálni.

Pultos

A nyaralás első 10 napját Bogdányban töltöttük, ahol reggelente Áron főzi a kávét. Felül a pultra és intézkedik. Most például megtalálta mind a két cumiját...

Indulááás!

A tanári pálya egyik vitathatatlan előnye a hosszú nyári szünet. Ilyenkor némi idegbajjal kezdődik a dolog, mert Dóri megpróbál öt embere összecsomagolni a -20 foktól a plusz 40-ig mindenféle időjárásra, hogy aztán másfél hónapig ne is nézzünk a lakás felé, hanem irány a Balaton, vagy Bogdány vagy bárhova. Ha két hely között hazaugrunk, akkor a Namuéknál parkolunk, hogy ne kelljen emeletre mozgatni a cuccot. Mosunk egyet, megalszunk kettőt, aztán hajrá tovább.

Így van ez idén is, és akkor is nyaralunk, ha az első napon a fiúk még pulóverben uzsonnáznak a vár tetején.

Krupp télen-nyáron

Hú, nagyon-nagyon le vagyunk maradva a blog-írással, beszippantott minket a nyár, bocsátassék ez meg nekünk. Mielőtt teljes erővel belevetettük volna magunkat a nyaralásba, ami már 4.hete zajlik, Bercus nagyon ránkijeszett. Az időzítés nagy mesterei vagyunk, már ha betegeskedésről van szó. Július elején VP és Boldi törtitáborba mentek, Berci pedig kruppos lett, 9!!!!!! napig köhögött, fulladt, nehezen vett levegőt. Az első két napot együtt csináltuk végig VP-vel, és már akkor is kórház-gyanus volt az eset, aztán egyedül maradtam a két kicsivel, és a krupp nem akart elmúlni. Minden éjjel roham, és nappal is nehézlégzés. A 4. éjszaka után már bőgve ébredtem (2 órás hajnali alvás jutott nekünk), és Bercus nem javult, sőt..... Tudtam, kórházban a helye (ezt addigra 2 orvos is tanácsolta), de azt is tudtam, hogy könnyebben kezelhető a krupp itthon, hisz a legfontosabb, hogy minél gyorsabban megnyugtathassam egy-egy rohamnál, ami kórházi környezetben sosem megy olyan könnyen..... , amúgy pedig nehezen tudok kétfelé szakadni, Bercust ápolni a kórházban ill. Áronra vigyázni otthon.

Emlékszem, hétfő éjszaka volt a mélypont (akkor már 5. napja volt rosszul), 2 szetroidos kúpot kellett adnom Bercusnak, annyira fulladt, és hajnali fél hatkor újabb roham..... Fél nyolckor teljesen kétségbeesve hívtam a doktornéniket, és mondatm neki, hogy bár tegnap este jártunk nála utoljára, de az elmúlt éjszaka annyira megrémisztett, hogy szeretném, ha kijönne hozzánk a nap folyamán. Ezidáig, ha szteroidos kúpig fajultak a dolgok Boldival vagy Bercivel, az mindig és azonnal segített, igaz a legtöbb rohamnál sikerült nem eljutnunk erre a szintre. Nem szeretem gyógyszerekkel tömködni a skacokat, de vannak olyan esetek, amikor nincs más választás.

A doktornénink tündér volt, mondta, hogy 10 perc alatt befejezi az otthoni tennivalóit, kocsiba ül, és átjön hozzánk, mert ő sem nyugodt Bercus felől. 2 perc múlva újból csörgött a telefonom, a doktornénink kérdezte, hogy milyen párásítónk van, mert ha még nincs receptre kapható porlasztós fajta, amibe Salvus vizet kell tölteni (ami még a szúnyogcsípésre is hatásos), akkor beugrik a közeli gyógyszertárba, és hoz egyet, aztán majd másnap kifizetjük. 20 perc múlva nálunk volt, 15 percig szerelte a párásítónkat, és míg Bercussal kipróbáltuk, játszott Áronnal. Annyira kedves volt és empatikus. Mondta, hogy ez bizony kórházba való köhögés, de tudja, hogy sajnos sok tapasztalatunk volt már kruppal, és azt is elhiszi, hogy nem tudok kétfelé szakadni. Megbeszéltük, hogy ha Bercus újra befullad, akkor beadom neki a 100 mg-os kúpot (eddig 30ast kellett), és irány a kórház. Nagyon-nagyon-nagyon szerettem volna, hogy erre ne kerüljön sor, de VP-nek is szóltam, hogyha mégis mennünk kell, akkor jöjjön haza Boldival a táborból.

Bevallom, ha kihívom a doktort, szoktam hálapénzt adni, mivel nem az ő körzetébe tartozunk, és általában azonnal kijön, nekem meg így könnyebb kérnem. Kényes kérdés ez a hálálkodósdi, és a kórházban zsebbe-dugdosós műfajtól engem is ráz a hideg, de ezt most nem taglalom itt tovább...

Másnap anyukám elment a gyógyszertárba, hogy kifizesse a készüléket és aláírja a papírokat. Mondták, hogy legyen nyugodt, már minden el van intézve = a doktornénik visszament a patikába, és a hálapénzből kifizette a gépet. Vannak még ilyen emberek és orvosok, akik a zsebük helyett tényleg Hippokrátész-ra esküdnek fel! Örök hála Lilla néninek azért a délelőttért!!!

Az elkövetkező 10 napot non-stop párásítással töltöttem, amitől nagyon szexi rekedt hangom lett, meg légcsőgyulladásom, de a gyerek rendbe jött, és megkezdődhetett a maratoni nyaralás.

Anyukáméknak is millió köszönet az éjszakai műszakokért (is)!!!

Sorba

Bercus nem csak külsőleg Boldi, a természetük is hasonló, de még mennyire... Sokszor mosolygok, mikor egyikről eszembe jut a másik. pl. Berci legújabb mániája, hogy mindent sorba rendez. Annak idején Boldi is órákig rámolta az autókat.

Csülök

Tegnap Dóri névnapi vacsorát készített. A menü római tálban sült csülök volt. A fogás isteninek bizonyult, mára hírmondója is alig maradt. Ami a különleges ebben a fogásban, hogy Dóri készítette el. Ő, aki mindenféle csontos hústól rosszul van. Nem az evéstől, hanem már a látványtól. Közös főzéseinknél a hússzeletelés, aprítás az mindig férfimunka, de még a pácolás is.

Dóri húsevésben az ismerkedésünk előtt a csirkemellnél, de még inkább a pulykamellnél sosem merészkedett tovább. Esetleg még szűzérméig, de inkább mégse. Nálunk viszont a magyaros konyha dívott, pörkölt, sült hús zsírjában, na és persze csülök és körömpörkölt és a pacal. Spárgát viszont nem nagyon ettünk, úgy ahogy Dóriék meg pacalt nem.

Na ebben kellett kialakítani valami közös nevezőt, ami azért többé kevésbé sikeres volt. Dóri megeszi a sovány tarját, de ha lehet, akkor inkább rövid karajt, eszik a hurkából és a sonkának a zsírtól távoli részeit. Cserébe én eszem spárgát, franciás köreteket, sült krumpli helyett rizst (Jázmin! Lábszagú, de nagyon finom.).

Van persze ami nem megy: emitt a pacal, amott a kaporleves. De ami nem megy, azt ne erőltessük. Ráadásul a csülköt én úgy szeretem, hogy inkább a szélét.A belső színhús részét egye, aki akarja. pl Dóri. A tegnapi csülköt viszont Áron és Berci is két pofára falta, csalk Boldi sztrájkolt. Kíváncsi vagyok mikor főz Dóri pacalt...

Na nézzük hogy készült a csoda Dóri módra

Végy egy anyóst, aki a disznóvágáskor félrerak egy csülköt a jobb napokra. Hívd föl és vázold a helyzetet, hogy mit találtál ki. Ne engedj a kísértésnek, hogy Évi néni majd megcsinálja, neked meg marad a szép terítés.

Hozasd el Nagyvadival a nyers darabot a nászasszonytól. Vedd át a konyhában, bontsd ki, majd ülj le kicsit a földre, hogy ismét helyreálljon az agyi vérkeringésed, ami disznórészlet látványától összeomlott.

Ezután fejet félrefordítva helyezd el a csülköt egy lábosban, ereszd föl vízzel, és add hozzá a fűszereket. Közben mondogasd félhangosan, hogy "Ez itt egy fej káposzta." A vízbe tegyél bőven sót, egészborsot, babérlevelet, sok hagymát laskára vágva, fokhagymagerezdeket félbe (ne kis dundi jelzővel, mert attól kiugrok a bőrömből), és rozmaringot. Mikor ezek nagyjából eltakarják azt az izét, akkor tedd föl a gázra hátra részint a gyerekek, részint magad miatt, és kis lángon kezdd meg a főzést. Most kimenekülhetsz úgy négy órára. Néha kérd meg valamelyik családtagodat, hogy menjen arra és nézzen körül.

Ha már összeszedted magad, akkor jön a neheze: vedd elő a római tálat, amit előzőleg beáztattál vízbe és kérd meg az ünnepeltet, hogy a Netuddkit tegye át. A zsíros léből horgássz ki mindent, amennyi türelmed van és tedd azt is a fennmaradó helyre. Fedd be a tálat és mehet a sütőbe 200 fokon egy fél órára. Utána leveheted a hőmérsékletet 170 fokra és hagyd még fönt a tetőt kb. 2 órán keresztül, de előtte szabdaltasd be a csülköt kockásra. Végül vedd le a fedőt és a negyedóránkét kenyegesd a csülök bőrét sörbe mártott szalonnával (Ezt más is szívesen megcsinálja helyetted). Akkor van kész, amikor már muszáj vacsorát adni a gyerekeknek.

Tálaláskor próbálj nem ránézni a csülökre és a tányérodra került húsdarabra mondogasd, hogy milyen finom ez a csirke.

Az a fránya anatómia...

Áron tegnap este az alábbi problémán kesergett, miután pukkantott egy hatalmasat:
-Jaj-jaj, nem tudom leszedni a fejemet a nyakamról, és így nem tudom megszagolni a fenekemet!
Az élet nagy gondjai.....

Menüett

Boldi is beállt táncolni a táborban. Főleg úgy, hogy én voltam a lány. A
pukedli tetszett neki a legjobban.

Töritáborból jelentjük

Boldi a töritábor legfiatalabb lakója, s mint ilyen kivételezett helyzetben van. Váltott nagyokkal focizik, eszi a jégkrémeket, és nem nagyon lehet a nagyok takarodója előtt letenni aludni. Ennek megfelelően elég fáradt, néha szemtelen és olykor eltörik a mécses foci közben. Viszont a reneszánsz ruhája nagyon cuki.

Részletek itt: www.toritabor.blogspot.com