Pomáz 2010.

Minden nyár elején beesik az email Eszteréktől, hogy gyerünk Pomázra. Úgy alakult, hogy az elmúlt 2 évben mi nem jutottunk el a buliba, úgyhogy nagyon vártuk a nyüzsit, meg persze azt, hogy melyik gyerek mekkorát nőtt.

Joe idén gulyáslevest főzött, italokban pedig tarolt a hideg citromos sör.

Boldi fittyet hányt az árnyékbeli 30 fokra, és 10-től 11-ig a bogrács mellett őrizte a tüzet, majd 5-ig focizott a tűző napon váltott ellenfelekkel, félóránként csap alá tartva a fejét, a közbeeső időben meg parancsra ivott egy-egy pohár vizet. Áron sétálgatott jobbra-balra, ő is segített a tűz körül, melynek hála 4 kis botot kellett kipecázni a levesből, de pssszt, a Joe meg ne tudja! Árcsi talált egy hatalmas csigát, amit nem tudott megtanítani fára mászni, megevett kb. 1 kiló cseresznyét, így kihagyta az ebédet. Berci meg autót tologatott hosszasan, ill. egy nagy lavórban (Ugye Andi ez a hétvégi házak kötelező kelléke?????????) mosogatta az epreket, elbabrálva ezzel másfél órát. A búcsúzkodásnál saját kérésére mindenkinek puszit adott, de leginkább a borostás fiúkat csókolgatta, no ez még alakulhat egy kicsit....

A felnőttek aktivitását gyakorlatilag megölte a nagy meleg, az egyik árnyékos széktől a másikig vonszolódtunk. Pár perces hasbehúzós focit leszámítva, összességében csendes ülős dumálós volt az idei Pomáz.

(itten érzek némi retusálási kényszert, de nincs rá kapacitásom, így marad a két cukimuki között a két szőrös láb....)