Balesetek

A hétvégén minden napra jutott valami izgalom, bár nagy baj egyszer sem történt, hála az égnek!

Péntek délelőtt Áron és Bercus a függönnyel szórakoztak a szobájukban, szóltam nekik vagy tízszer, hogy hagyják abba, de nem igazán volt foganatja. Namu csöngetésére fél percre kimentem ajtót nyitni. Mire visszaértem, két könnyes szemű rosszcsont kuporgott a földön, fejükön a karnissal, tiplistől, csavarostól. Vakargatták a fejüket, de nem mertek hangosan sírni. VP akkor értette meg a riadalmamat, mikor itthon a kezébe vette a karnist, ami bizony nehéz és kemény....

Szombaton Namuéknál altattuk délután a gyerekeket. Bercust felvitte VP a régi szobámba, betette a kiságyba. Berci vagy tíz percet sírt, de mivel éppen szigorú szombat délutánt tartottunk, és az "aludjon már el ez a gyerek magától" óhajunkat próbáltuk bevasalni szegény Bercuson, nem mentünk fel, azt hittük csak hisztizik. Bár sokat fejlődtem az első gyerek alvásreformjai óta, még mindig nehezen viselem, ha ő fent sír, én pedig lentről nevelek..... Alvás után én vettem ki a kiságyból Bercit, és majdnem elájultam, mikor láttam, hogy az ágya melletti komód véres, és Berci keze is. Kiderült, hogy Bercus alvás előtt levadászta a jó, de nem elég magasra feltett mécsestartót, ami leesett és összetört, Berci pedig elkezdett játszani a hihetetlenül éles üvegszilánkokkal, és elvágta az ujját. Én bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha ............. borzongok, és sírásgombóc van még mindig a torkomban.

A vasárnapunk sem múlt el kisebb malőr nélkül. Boldi Bogdányban segített krumplit pucolni a bográcsozáshoz, és Nagyvadi kezébe adta a nagyon éles szerszámot, amivel még én sem igazán szeretek puceválni. Természetesen Boldi legyalulta az egyik ujját, leginkább a körmét, melynek kétharmada tegnapra le is esett.....

Odafigyelünk a gyerekekre, mégis történnek balesetek, ráadásul az elsőt kivéve nagyon érzem a felnőttek felelősségét, leginkább a sajátomat.