Supermanus

Hogyan is lehetne fokozni a hangulatot egy ködös, sötét reggelen, mikor a gyerekek alapjáraton is nagyon nyűgösek? Pl. fogjuk meg a csemetéket, és vigyük el őket kullancs elleni védőoltásra, így mindjárt nem az időjárás lesz a vétkes a borongós hangulatért.

Az autóban odafele mindent elmagyaráztunk nekik a kullancsokról, hogy miért nem szeretjük őket, hogyan védekezünk ellenük, hogy sok van belőlük, csípnek, vérszívóak, nagyon súlyos betegségeket terjesztenek, ez ellen találták ki az okosok a védőoltást, ami igen, kicsit fájdalmas, de a betegség még inkább kellemetlen lenne.

Mindig elképedek, mikor a doktorok ill. szülők "nem kell sírni, nem fog fájni" kamu szöveggel nyugtatják a gyereket. Szerintem inkább tudja előre, hogy fájni fog (mégha csak kicsit is), mintsem, hogy oltás közben olyan tapasztalattal is gazdagodjon, hogy anyuci vagy teljesen hülye, vagy hazudik, aztán meg csodálkozunk, hogy oda a bizalom.

Persze a jó előre beharangozott realitásnak árnyoldala, hogy míg Boldi szisszenés nélkül tűrte a bökést, Áron már a puszta gondolattól is hisztizett, zengett az épület.

Hazafelé Boldi mondta is:
-Áron nem követte az én jó példámat!
(Hát, fogalmazhatunk így is!)
Áron magáról:
-Nem halkan sírtam.
(Ez is igaz!)
A "nagylegény" Bobek:
-Nekem nem fájt, de a testemnek azt hiszem igen!

Áron egész reggel király volt, superman-es palástjában rohangászott, még a doktornénihez is ebben a maskarában kellett elmennünk. Féltem, hogy mellészúr a röhögéstől....

Supermanusunk itthon mindent megtorolt: párnákból tornyot épített, és "ledöntötte a doktornénit".