Ödipális-szereposztás

Az egyetemen Freudot olvasva sokszor csóváltam és vakargattam a fejem. Valószínűleg nem értettem mindent, ami azóta sem változott, de egyre több hétköznapi szituációban látom igazolni a pszichoanalízis atyjának elméletét.

Freud szerint életünk első öt éve az igazán meghatározó a személyiségünk szempontjából, nagyon nagy hangsúlyt fektet a kora gyermekkori élményekre. A gyerekek különböző pszichoszexuális szakaszokon mennek át ezekben az években. Már a felvételire is fújtuk a szakaszok neveit: orális-anális-fallikus-latencia-genitális.

A fallikus szakasz 3-6 éves korig tart, a gyermekek ekkor ismerkednek meg a nemi szerveikkel, ekkor figyelnek fel a nemek közti különbségekre, és ez az Oidipusz-komplexus időszaka is (ezt a kifejezést csak a fiúkra használják, lányoknál Elektra-komplexusnak hívják). A teória szerint a gyerek szexuális vágyat kezd érezni az ellenkező nemű szülője iránt, a fiúgyermek vonzódik édesanyjához. A kisfiúk ilyenkor úgy érzik, hogy apjuk az útjukban áll, így agresszivitást mutatnak az irányában és riválist látnak benne, de egyben attól is félnek, hogy az apa felveszi a harcot velük, és visszavág. Arra is számítanak, hogy az apjuk megbünteti őket az anyára irányuló vágyakozásuk miatt, pl. kasztrációval, ezt nevezi Freud "kasztrációs szorongásnak". Idővel a kisfiú rájön arra, hogy anyja nem lehet az övé, és ő maga pedig nem lehet az apja riválisa. Ezt a konfliktust a kisfiúk úgy oldják fel, hogy azonosulnak az apjukkal, minden tekintetben egyre jobban rá akar hasonlítani.

Ezt most biztos elsőre biztos furán hangzik, de én már Boldinál megtapasztaltam anno, hogy bizony létezik az a korszak, mikor a kiskrapek a maga módján szerelmes lesz anyuciba (hányszor hallottam Bolditól, hogy feleségül fog venni, óóóóó hány szerelmi vallomást hallgattam végig az én lovagomtól), apuci pedig ellenfél volt, nappal folyamatos csatározás dúlt, és még éjszaka sem volt biztonságban Vp, aki gyakran Boldi álmában balesetet szenvedett (ez ám a vágyteljesítés), amitől lett is az éjszaka közepén sírva ébredés...., mert bizony az még álmodva is félelmetes.....

Szerintem 2-3 éve elég sokat írtunk erről a "jelenségről" Boldi kapcsán. Most Áronon a sor, hiszen elmúlt 3 éves, és ő aztán egy igazi "anya-hodító lovag-típus".

A fiúk legújabb kedvenc meséje a "Hupikék törpikék", amit én is szívesen néztem gyerekként, és bevallom még most is jókat röhögök rajta. Áron tegnap ébredés után szerepeket osztott:

-Anya, te leszel a Törpilla (egyetlen érett női szerep Aprajafalván), én leszek a Don Törpillo (a sármőr, csábító, Törpilla odavan érte), apa pedig Okoska törp lesz (röhög rajta mindenki, állandóan fejbeverik...).

Csodálatos Ödipális-szereposztás!!!!!