Miután május elsején sikerült a Jobbik majálisával egyidőben kimennünk a csúszdaparkba, ezen a hétvégén szinte hiányzott a szittya nyüzsgés.
Kitaláltuk azt az okosságot, hogy reggel 9-től megyünk ki max. 11-ig, mert 10.30 táján benépesül a környék és hozzák a szülők a gyerekeket csúszni.
Addig viszont béke és nyugalom van. És milyenek a gyerekek: a Háromgyerek képes bármilyen párosításban froclizni egymást, meg visítani, meg lábat kitenni, meg hangosan bőgni, de amint odaérünk a Hajógyári sziget nagy csúszdáihoz, Boldiban felhorgad az apai ösztön és úgy terelgeti Áront a lejtőn, meg a létrákon, hogy egészen elolvadunk a meghatottságtól.
- Vigyázz Áron, itt nehogy leess! Gyere mögöttem, majd fogom a lábad lefelé. Ne félj, itt vagyok előtted, vigyázok rád!
És ez a két kakaska, mint két angyalka kézenfogva húzzák egymást fel és csúsznak együtt le.
Most hétvégén Áron is lecsúszott a piramisos-szabadesős csúszdán, persze végig Bobek
irányítása alatt. Tényleg öröm volt nézni őket.
Ötszázé meglovagoltattam Áront is a pónival. Először persze prézli volt és nem akart elengedni, hogy üljek föl én is, de mondtam, hogy nincs hely.
- Jó, akkor fogd a kezem!
Mentünk egy kört, Áron a lovon, én mellette kézenfogva. Mondom neki:
- Áron így nem tudlak lefotózni!- mire ez a hiú kismajom abban a pillanatban elengedte a kezem, és ment tovább egyedül. Ennek köszönhető, hogy sikerült néhány felvételt készíteni. Videóval nem próbálkoztam, mert olyan lassan mentek körbe, hogy úgyse látszódott volna mozgóképnek.
Péntek este keresett Eszti telefonon, de nem tudtam felvenni. Mint utólag kiderült, szombat délelőtti közös programot szeretett volna szervezni. És amilyen a sors, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül sikerült összetalálkoznunk a csúszdáknál.
A két hétvége képei vegyítve:
Kitaláltuk azt az okosságot, hogy reggel 9-től megyünk ki max. 11-ig, mert 10.30 táján benépesül a környék és hozzák a szülők a gyerekeket csúszni.
Addig viszont béke és nyugalom van. És milyenek a gyerekek: a Háromgyerek képes bármilyen párosításban froclizni egymást, meg visítani, meg lábat kitenni, meg hangosan bőgni, de amint odaérünk a Hajógyári sziget nagy csúszdáihoz, Boldiban felhorgad az apai ösztön és úgy terelgeti Áront a lejtőn, meg a létrákon, hogy egészen elolvadunk a meghatottságtól.
- Vigyázz Áron, itt nehogy leess! Gyere mögöttem, majd fogom a lábad lefelé. Ne félj, itt vagyok előtted, vigyázok rád!
És ez a két kakaska, mint két angyalka kézenfogva húzzák egymást fel és csúsznak együtt le.
Most hétvégén Áron is lecsúszott a piramisos-szabadesős csúszdán, persze végig Bobek
irányítása alatt. Tényleg öröm volt nézni őket.
Ötszázé meglovagoltattam Áront is a pónival. Először persze prézli volt és nem akart elengedni, hogy üljek föl én is, de mondtam, hogy nincs hely.
- Jó, akkor fogd a kezem!
Mentünk egy kört, Áron a lovon, én mellette kézenfogva. Mondom neki:
- Áron így nem tudlak lefotózni!- mire ez a hiú kismajom abban a pillanatban elengedte a kezem, és ment tovább egyedül. Ennek köszönhető, hogy sikerült néhány felvételt készíteni. Videóval nem próbálkoztam, mert olyan lassan mentek körbe, hogy úgyse látszódott volna mozgóképnek.
Péntek este keresett Eszti telefonon, de nem tudtam felvenni. Mint utólag kiderült, szombat délelőtti közös programot szeretett volna szervezni. És amilyen a sors, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül sikerült összetalálkoznunk a csúszdáknál.
A két hétvége képei vegyítve:
1 megjegyzés:
Póni is van a Hajógyári Szigeten? FANTASZTIKUSAK a fiúk, micsoda bátorság és bajtársiasság! Puszi mindenkinek. M.D.
Megjegyzés küldése