Ha létezik a pocséknál is pocsékabb éjszaka, akkor ez az elmúlt kettő az volt! Tetőtéri lakásban élünk. Mindig is tetőtérbe vágytam, imádom, mert nem szokványos, mert kuckós, mert csendes. Viszont úgy érzem, ennek a helynek sajátos mikroklímája van, ami a közvetlen környezet időjárásának a szélsőségesebb válfaja. Mikor beköszönt az ősz, a lakásban hirtelen nagyon hideg lesz, mikor tavasszal elkezd sütni a nap, azonnal 24 fok van, nyáron gyakori a 40, ha esik, nálunk szakad, ha fúj, nálunk orkán és recseg-remeg.... Nem zavar a hideg-meleg, mert lehet fűteni/hűteni. Egyedül a széllel és viharokkal nem tudok összebarátkozni. Az utóbbi két éjszaka azzal telt, hogy rohangáltam fel s alá a lakásban, és nem tudtam elhinni, hogy a tető reggelig a fejünk fölött marad. Áron is nyugtalanul aludt, tegnap éjjel másfél, ma két órára sikerült becsukni a szemünket, nappal pedig isszuk a levét, s közben süvít-zuhog-hideg van. Tegnap hajnalban pont Áronnak készítettem tápszert, s hihetetlen zsibbadt fejjel bámultam ki a konyhaablakon, ahonnan látni az egész kertet. Egyszer csak hatalmas reccsenést hallottam, és a szemem láttára kidőlt a kert három óriási fája közül az egyik. Lassan és méltóságteljesen zuhant a földre (s közben magával sodort még két kisebb fát), kimerevedett a pillanat. Azóta szomorúság lakik a hasamban, megrázott ez a hajnali reccsenés, s ahányszor kinézek az ablakon, ott hever az óriás, s nekem csak azon jár az eszem, hogy remélhetőleg nem azon a fán aludt a kedvenc mókusunk.... 
Gryllus Vilmos: Kidőlt faÉgig érő tölgyfa volt, kidőlt a viharban.
Harkály vési, szú eszi, fekszik az avarban.
Benövi a zöld moha, gomba terem rajta.
Belé bogár költözik, alája meg hangya.
S eltűnik a fű között, mintha nem lett volna,
de majd újra égig ér, ha mesélek róla.
1 megjegyzés:
Szép vers, igen, nagy szél volt, én sem tudtam aludni, folyton koppanások, meg reccsenések voltak, és maga a szél hangja is...az árvízről nem is beszélve bizonyos helyeken.
Szilvi
Megjegyzés küldése