Vonyarc

A húsvéti ünnepeket Vonyarcvashegyen, a Balaton partján töltöttük Nagyvadiékkal, Esztiékkel, Mária dédiékkel. Egyfelől régóta vártam már a 4 napos balatoni utazást, másfelől rettegtem a ki/becsomagolás gondolatától. Nem tudom más hogy csinálja, de képtelen vagyok 4 táska alá adni.... (és ebből a felnőtt részleg csak egy felet tesz ki....) + apróságok, zacsik, ezazamaz.

Májusban elrepülünk Törökországba, nagyszülőkkel, Esztiékkel, Ilivel. A nagy utazás előtt ki kellett próbálnunk, hogy-hogy működünk 3 gyerekkel szállodában, étteremben, medencében.... Tavaly nyáron el voltunk kényeztetve az akkor még csak négykézlábas Bercussal, most sokkal nehezebb, ráadásul VP még nagyon sántít....

Vasárnaphoz egy hete beteg lettem, lázas, torokfájós, köhögős. A fiúk szülinapi buliján sem voltam formában, és még az utazás előtti nap is nagyon rosszul éreztem magam. Csütörtök este fel is hívtam Namut, hogy egyszerűen képtelen vagyok összecsomagolni a gyerekeket, inkább itthon maradok Bercussal. Aztán péntek délelőtt kaptam a családtól egy algopyrint és másfél óra magányt, növesztettem még 2 kezet, megpróbáltam koncentrálni, és becsomagoltam 4 nagy táskát. Nem könnyű elindulni Háromgyerekkel, és megérkezni még sokkal nehezebb...

Jól sikerült a 4 napos vakáció, igaz a végén már ötből négyen betegek voltunk.

Nem is olyan vészes egy szobában, egyszerre altatni a kicsiket, és az éttermi reggeli/vacsora projektet is egész jól abszolváltuk, igaz evés alatt le is mozogtuk a magunkhoz vett kalóriákat.

Élveztük a nagy családi nyüzsit, tavaszi Balatont, esti fél9es ágyban henyélést, fenséges vacsorákat...