Zebrák

A tegnap délelőttöt együtt töltöttük Boldival az oviban. Nagyon jól éreztük magunkat, kipróbáltunk minden ottani kedvencet, és végre közelebbről szemügyre vehettem az új barátokat: Noámot és Csabit, no és persze a régieket is.

Árcsit is magunkkal vittük, aki, míg mi Bobekkal és Edittel logopédiáztunk, VPvel tanította a kilencedikeseket. VP azt mondta, hogy pedagógiailag nem sokat segített Áron jelenléte a másodfokú egyenletek elsajátításában, mivel Árcsi az első 10 percben VP nyakában lógott, a második 10 percben, VP lábát ölelte, fenekében nyúlkált, aztán az óra hátralévő idejében táblát törölt, utasítgatta VP-t, hogy mit rajzoljon fel. Így történt, hogy Áron hamar visszajött hozzánk az oviba, és a délelőtt hátralévő részét zebracsikóként töltötte Boldi csoportjában. Saci marasztalta Árcsit, de ő hajthatatlan volt, és miután evett és ivott, hazajött velem. Elég lesz majd szeptembertől...

Szamuil Marsak: Zebrák (ford.: Weöres Sándor)

Zebrák, csíkos szép lovacskák,
afrikai vadlovacskák,
jól játszotok ti bujócskát
dús fűben a réten.

Csupa csík a zebra irha,
mint a megvonalazott irka.
Lábtól fejig vonalminta
rajzolódik szépen.