Mókus

Mostanában a délelőtti sétálás kimerül némi molyolással a kertben. Amíg volt hó, addig azt lapátoltuk, aztán a maradék jéggel fociztunk, de most, hogy már az sincs, a kikövezett útról végre eljutunk a saras zöldig. A kertben van jónéhány óriási fa, melyeken rengeteg mókus él. Tegnap messziről kiszúrtam egyet, amint egy nagy levélkupac tetején kapirgált. Odalopóztunk Áronnal, és legnagyobb meglepetésemre a mókus 2 méteres közelségbe engedett minket (Áron kezében hadonászó piros lapát), és csöppet sem zavartatta magát. 10 perces show-műsort láthattunk, fára föl, fáról le, hatalmas ugrásokkal egyik ágról a másikra, engem a frász kerülgetett közben. Pont volt nálam fényképezőgép, csak a kártya hiányzott belőle, no de minden nem lehet tökéletes.... Gyönyörű kis állat ez a mókus. Délután meg is beszéltük a gyerekekkel, hogy biztos azért engedett magához ilyen közel minket, mert éhes volt (VP szerint veszett...), így ma vittünk neki mogyorót, amit szétdobáltunk a levélkupacon, elrejtettünk az odúkban.