Bloody Sunday

Miközben én a hétvégén dolgozni voltam a siófoki wellnessben, kis családom kis tagjai ámokfutást hajtottak végre a Zöldkőben. Volt feleselés, rohangálás, rendetlenkedés, szófogadatlanság, kanálhajítás (nem hajlítás...), hiszti, dac, megegyezés felrúgása és minden, amitől Namu, Nagyvadi és Dóri kiakadhat. Szó se róla, ki is akadt mindenki. És ahogy ez lenni szokott, ahol vágják a fát, repül a forgács, egymásnak is sikerült viszonylag rossz mondatokat mondani. Ami biztos: gyereket nevelni nem könnyű, és mindenki a másik helyében tudná sokkal jobban csinálni. Reméljük a hidegfront bejövetele jótékonyan hat majd az idegekre.

Voltak azért vidám pillanatok is:
Ma Áron alakított a közértben. A szigorú pénztárosnénitől így köszönt el: - Szia! És csókolom! És adok puszit is, ha idejössz!


Majd amikor a lift felé vettük volna az irányt a pékség helyett, felháborodva kérdezte:

- Mi van? Nem is akartok semmit venni nekem? Féltek valamitől? Be vagytok szarva? - morogta a cumi mögül és persze neki lett igaza.

Közértezés után kicsit kettő- és négykerekűztünk az utcán. Eredmény: szegény Bercus előreesett a műanyag autójáról, és lefejelte a járdát - orrvérzés, ajakfelrepedés, de semmi komoly.

Áron még kötőhártyagyulladással küzd, Berci estére ismét megfostosodott, Bobeknek viszont beperdült az RRRRRRRR betű. Ja , és holnap megint hétfő.