Berci elképesztő iramban fejlődik, minden téren. Egyre többet járkál itthon, s közben ünnepelteti magát, kiáltozik örömében, s ma már az irányváltoztatások is lehuppanás-mentesen voltak. Mindenhova felmászik, pl. az emeletes ágyra a létrán keresztül, segítség nélkül. Egyre hosszabb ideig játszik egyedül (van, hogy fél órán át), kedvence a vonatozás, a sínekből nagyon ügyesen épít, akár kétméteres szakaszt is. Önálló, néha kicsit túlságosan is. Pl. az evés közben nem tűri, ha segíteni próbálok, egyedül kanalaz, szúr fel a villára, sőt újabban egyedül iszik rendes pohárból.
Bár nagyon kevés szót mond, a maga módján mindent elmagyaráz, megértet, és maga is megért és eleget tesz egyszerű kéréseknek, pl. ülj le ide a földre, vagy vidd oda azt az autót apához....
Napközben már csak egyet alszik, fél egytől kb. másfél órát. Este fél nyolckor teszem ágyba, hamar elalszik, reggel 6 és7 között ébred, igaz az éjszakai sírásokról nem szokott le, átlagosan háromszor kelek hozzá egy éjszaka.
Nagyon féltékeny Áronra, sírva fakad, ha Árcsit az ölembe veszem, szeretné ha csak is vele fogalalkoznék. Boldival nagy a szerelem, bújik hozzá, az ölébe ül. Árcsival viszont hadban állnak, amit nagyon-nagyon-nagyon nehezen viselek el, van, hogy egész nap megy a huzavona. Sokszor azon gondolkodom, hogy melyiket száműzzem hétfőtől bölcsibe....
Nem is írok többet, csak úgy érzem a napokban Berci jókorát Bernátosodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése