Elcsigásodva

Múlt szerdán, míg mi Boldival és Bercussal óvodai ünnepségen sütiztünk, Áront Mária dédi pesztrálta a kertben, hogy ne kelljen 3 gyerekkel mulatnom a tömegben, és két kicsivel BKV-znom. Árcsi remekül szórakozott (Mária dédi sem különben), rengeteg diót törtek, és gyűjtöttek egy kis tál csigaházat. Mikor hazaértünk, azonnal mutatták a zsákmányt, melyet Dédi felrakott a konyhában egy polcra, hogy a gyerekek ne szórják széjjel a lakásban. Másnap, mikor hajnalban kimentem a konyhába, hirtelen nem értettem, hogy mi a fene ragadt a szekrényre. Mikor sikerült egy kicsit jobban kinyitnom a szemem és közelebb menni a furcsasághoz, láttam, hogy bizony a csigaházikók nem lakatlanok, szétmásztak a bútoron. Szerencsére a mondás igaz, "csigatempó", így sikerült nyakoncsípnem őket, és visszalapátolnom a kertbe.