csütörtök, október 22

Anyás

Áron nagyon ragaszkodik hozzám, ez rendben is van, csak néha lehetne egy kicsit hosszabb a láthatatlan póráz, ami nálunk fordítva működik (legalább is ez az érzésem egy ideje: én vagyok a végén, Áron pedig fogja, vezet)! 2 hete szombaton Árcsi Nagyvadiéknál aludt Boldival, először nélkülünk. Múlt héten ismételni szerettük volna ezt az egy éjszakás szülőkímélő üzemmódot, de Áronom meggyőzte Namuékat, hogy mindenkinek jobb, ha ő mégis itthon alszik. Holnap elutazunk Krumlovba, és a csomagolás miatt Áront ismét a nagyszülők gondjaira szerettük volna bízni, de az eredmény ugyanaz: hiszti, hogy ő marad, vagy menjek én is! Mivel én nem mehettem, mert akkor ki csomagolna be, Árcsi maradt... 2 és fél évesen már járna nekünk ennyi szabadság, vagy rosszul gondolom?




3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Micsoda diadal! Küldöm Nektek a "mindennapi PSZICHOLÓGIA" c. folyóiratot amiben elolvashatjátok a "Kiskirályok a családban,......" c.cikket!!! A képek nagyszerűek, sok sikert a probléma megoldásához. Puszival, Mária D.

Névtelen írta...

Micsoda diadal! Küldöm Nektek a "mindennapi PSZICHOLÓGIA" c. folyóiratot amiben elolvashatjátok a "Kiskirályok a családban,......" c.cikket!!! A képek nagyszerűek, sok sikert a probléma megoldásához. Puszival, Mária D.

Névtelen írta...

A szerelem is önzö , meg a gyermeki szeretet is .Kere