Hatalmas tervekkel indultunk neki a három napos hétvégének. Május elsejére egy tűzoltóautós majálisi mulatság volt előjegyezve, ami sajna elmaradt. Őszintén szólva nem is bántam, mert elég fárasztó műfaj a nagy tömegben háromgyerekre figyelés. Végül a Zöldkőben kötöttünk ki, majd ebéd után kinéztünk Bogdányba, hogy tényleg derékig ér-e a fű. És tényleg... Mivel se a fűnyírót se a benzines kaszát nem tudtuk felébreszteni téli álmukból, a délután hátra lévő részét Magdiékkal töltöttük Namuék háza előtt a kerítést támasztva, gintonicot iszogatva, a gyerekek pedig fel s le ricsajoztak az utcán.
A szombat délelőttöt már jó előre lefixáltuk Esztiékkel. Kezdetben barlangászatra voksolt a csapat, majd a kisebbekre való tekintettel kirándulással egybekötött reptérnézésre módosítottuk a programot, de mivel későn tudtunk csak elindulni, és az eső lába is lógott, a gyerekek legnagyobb örömére maradt a "kisjátszó". Mikor kiértünk, elkezdett cseperegni az eső, majd 2 perc múlva már jégesőben rohantunk Esztiék lakása felé. Mire az előszobában levettük a cipőnket, már sütött is a nap.... Nagyon jó volt ez így is, végre láthattuk Franci önálló menetelését, és jót beszélgettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése