Kiborult

VP ebéd után hozta haza Boldit az oviból, mivel estig értekezletek lesznek, így a szokásos 4 órai fuvart nem tudta vállalni. 3 napja esik, 3 napja nem mozdultam ki a fiúkkal (bár Bercus nagyokat alszik a teraszon a bölcsőjében, esőkabát-sátor alatt). VP egész héten sokáig dolgozik, és bár érkezik néha felmentősereg, nagyon elfáradtam a gyerekektől. Boldi ki akar sajátítani, csupa olyan játékot játszana, ami a kicsik mellett nehezen kivitelezhető. Áron nyafog, hisztizik. Mindenen összevesznek, megy a huzavona... Berci is sírós, a foga vagy a hasa, ki tudja. Épp letettem aludni, mert láttam rajta, hogy már csak ez segíthet, de Bodi és Áron összeverekedtek egy golyós játék fölött, és Áron elkezdett ordítva hisztizni, mire Berci is felsírt a másik szobából. Én csak ültem a földön, gondolatban előretekertem az órát este8ra, és jóllakott, illatos, pizsamás gyerekek álmos fejeire adtam jóéjtpuszikat, s közben kifakadtam:

-Nem bírom tovább egyedül veletek!
Erre Boldi abbahagyta a bunyót, és megszólalt:
-Jaj Anya, ne aggódj! Játsszuk azt, hogy én is felnőtt vagyok!